Napi jegyzet: Még egy gondolat a jóságról

Napi jegyzet: Még egy gondolat a jóságról

Szerző: | 2026.aug.17. |

Végre láthatunk olyat is, amikor kiderül, hogy aki jónak tünteti fel magát, az nem is olyan jó. Amúgy is red flag, ha valaki tökéletes, vagy annak akarja feltűntetni magát. A magyar Wicked, amelyet Szente Vajk rendezett a Szegedi Szabadtéri Játékokon szépen körbejárja a jóság problémáját. Mert gondoljuk csak végig, ha valaki folyamatosan csak azt szajkózza, hogy ő milyen jó, és milyen szép, akkor hamar megunják az emberek. Ez a fajta jóság ugyanis unalmas. Arról már nem is beszélve, hogy hazugság az egész. És ez még a holdról is látszik. Mármint a hazugság. Mert a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, a jóság bajnokairól nem is beszélve. Az ilyenfajta jóság mögött mindig kisebbségi komplexus is van, sőt, általában tényleges hiány. Esetünkben a képességekben van hiány. Másrészről meg azt is egészen elképesztően bemutatja Szente Vajk rendezése, milyen könnyen áll át a sötét oldalra ez a fajta jóság. Ahogy az előadásban is elhangzik: engem te nem csapsz be ezzel a jósággal. Mert itt a jóságnak nevezett valami ünnepelteti magát, és ahelyett, hogy fénnyé és lánggá alakítaná át azt, ami vagy amivel találkozik, itt azt szeretné hallani, hogy ő mennyire jó. És így az élet is milyen jó már. És milyen szabad. Ugye?

Napi jegyzet: Miért szakadt be a gát, és kezdtem el egyszer csak olvasni? A megoldás kulcsa René Goscinny

Napi jegyzet: Miért szakadt be a gát, és kezdtem el egyszer csak olvasni? A megoldás kulcsa René Goscinny

Szerző: | 2026.aug.15. |

Nem akar olvasni a gyerek, panaszkodott édesanyám nagymamámnak, és hozzátette ilyenkor mindig, hogy mi lesz így belőle. Mindig a foci, meg a tenisz, meg a pingpong. Fiúgyerek nehezen üldögél egyhelyben, én kifejezetten nem voltam az a megülős típus, az majd csak később jött, a lusta kamaszkorral, de akkorra már a könyvek is az életem részét képezték. Egy kéthetes nyaralásra 6-8 könyvvel indultam már ekkor, sokszor még kevés is volt, ilyenkor venni kellett. Nem tudott olyan hosszú lenni az éjszaka, hogy én ne faljam be fáradhatatlanul a könyvet. De hogyan jutottunk el onnan, hogy nem olvas a gyerek, oda, hogy venni kell könyvet a nyaralás során, mert kevés a 6-8 darab? A megoldás kulcsa René Goscinny és az Asterix-képregények. Igen, először képregényeket olvastam. Lehet, hogy ezért is lett az irodalom mellett a filmművészet és a színház a második és harmadik szerelmem. Az Asterix-képregényeket, amelyek kis füzetekben jelentek meg, nagymamám hozta minden héten. Kitartóan. Nem szólt semmit, a párnámra rakta. És nem kérdezett semmit az olvasásról. Aztán Kockás magazint is hozott és Ifjúsági Magazint, de azokkal már mindig járt egy-egy Delfin-könyv is. Mindent mindig elolvastam, amit hozott, illetve amit a párnámon találtam, mint egy titkos üzenetet. Vele szavak nélkül értettük meg egymást.

Napi jegyzet: Magyarország tortája és az én rémes krémesem rímei

Napi jegyzet: Magyarország tortája és az én rémes krémesem rímei

Szerző: | 2026.aug.12. |

A balatongyöröki Promenád Kávéház nyerte meg idén az Egy Csepp Figyelem Alapítvány Magyarország Cukormentes Tortája versenyét. A versenyt minden évben a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai partnerségével rendezi meg az alapítvány.  A „Szilvafácska” fantázianevű torta győzelme mellett bejelentették a Magyarország Tortája verseny győztesét is. Idén a gyulai Kézműves Cukrászda „Bíborfehér” elnevezésű alkotása lett a nyertes. A győztes tortákat augusztus 20-tól lehet megkóstolni. Reméljük, hogy mindenhol, és a Magyar Ízek Utcáján is árusítják majd azokat. Bevallom, minden évben büszkeséggel tölt el a hír, hogy Magyarország megválasztja a torták tortáját. Bár én nem kifejezetten tartozom az ilyen különlegességek célközönsége közé, mert az esetek többségében francia krémest rendelek, ha kávéházban járok. Amíg volt a várban Ruszwurm Cukrászda, ott meg Ruszwurm krémest kértem, na az aztán minden krémesnél krémesebb volt, ha élhetek ezzel a rémes hasonlattal. De félretéve a tréfát, itt azért nagy a tét, így minden évben megkóstolom Magyarország cukros és cukormentes tortáját is. És mindig érzem benne, mennyi ötletelés, hány óra kreatív kísérlet és mennyi kitartó méricskélés eredménye, hogy ott fekszik előttem a maga visszafordíthatatlan tökéletességében az év tortája. Ami csak a miénk, és minden cukrászdában egyforma ízű.

Napi jegyzet: Az Argentin történetek végtelen TikTok-videó

Napi jegyzet: Az Argentin történetek végtelen TikTok-videó

Szerző: | 2026.aug.8. |

Már látható a mozikban az Argentin történetek című film, amely 16 darab rövidfilmből áll. Igen, 16 rövidfilmből. Régen a szkeccsfilmek 3-4 történetből álltak, dehát a Sörgyári Cappricció óta tudjuk, hogy eljött a megrövidítés kora. Az eredeti cím is ez, ha jól emlékszem. Szóval itt már csak 5-6 perces rövidfilmeket láthatunk, gyors kis történeteket, de hogy valami összetartsa őket, az alkotók – akik már azért elég régóta dolgoznak együtt, hogy tudják, a legjobb összetartó erővel az ember bír – kitalálták, hogy mindegyik filmecske főszerepét játssza ugyanaz az argentin színész, Guillermo Francella. Hogy a fiatalabbakat is képbe hozzuk, olyan érzés ez, mintha egy napon keresztül csak ugyanannak az embernek a TikTok-videóit látnánk. Néha napszemüveggel, néha ősz hajjal, néha csinosan, néha topisan, de mindig ugyanaz az ember jelenne meg a képernyőn. Aki ráadásul olyan erkölcsi kérdéseket tenne fel nekünk, amelyektől zavarba jövünk. Sőt, amelyeket úgy tudunk tisztességgel megválaszolni, ha némi empátiával beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe. De én – bevallom – nem ezért szeretem ezt a filmet. Hanem azért, mert mindent vizualizál. Bemutat. Nem a szereplők szájába adja, hanem megmutatja az elvont fogalmakat, a filozófiai kérdéseket. És – valljuk be – ez a mozi lényege.

Napi jegyzet: Így indult minden. Balázs Bélával, és Berlin feletti nagykabátos angyalokkal

Napi jegyzet: Így indult minden. Balázs Bélával, és Berlin feletti nagykabátos angyalokkal

Szerző: | 2026.aug.5. |

Száznegyvenkét éve született az egyik legjelentősebb filmesztéta. Töltse ki kvízünket, és játsszon Balázs Bélával! Erről jut eszembe, hogy tizenhat éves voltam, egy fiataloknak szóló filmkritikusi körbe kezdtem járni, magyartanárnőm küldött oda, mondta, hogy szerinte szeretni fogom, mert amikor irodalmi művek elemzése volt napirenden az órán, be nem állt a szám, majdnem kiestem a padból, úgy jelentkeztem sokszor, hogy elmondhassam a véleményemet. Emlékszem, a film, amelyről kritikát kellett írni, a Berlin felett az ég volt, és hogy igazán jót, írjak el is olvastam egy este alatt Balázs Béla egy kötetben kiadott két művét, A látható embert és A film szellemét. Nemcsak élvezetes olvasmány volt, de én a mai napig nem tanultam annyit a filmkészítés elméletéről, mint abban a könyvben. Persze sokat olvasott és tanult az ember azóta, lettek új rajongásig kedvelt szerzők, például Bíró Yvette, de a mai napig emlékszem arra a hangulatra, arra a lelkesedésre, ahogy az első filmkritikám készült 16 éves koromban. A fontos szakirodalmat elolvastam, a filmet megnéztem, majd éjszakába nyúló beszélgetés során hozzám hasonló megszállott fiatalokkal megbeszéltem. Így indult minden. Balázs Bélával, és Berlin feletti nagykabátos angyalokkal, akik könyvtárakban pihengettek. Az én új otthonom is ez lett: a könyvtár.

Napi jegyzet: Még egyszer a Gianni Schicchi. Nem sokszor láthat az ember olyan operát, amely önkritikus humorral él

Napi jegyzet: Még egyszer a Gianni Schicchi. Nem sokszor láthat az ember olyan operát, amely önkritikus humorral él

Szerző: | 2026.aug.3. |

Érdemes ebben a nyári melegben ellátogatni a Magyar Állami Operaházba és megnézni a Best of Puccini előadást. Az első felvonás során megmerítkezhetnek a nézők a Puccini életmű legszebb áriáinak sodró dallamaiban. Ennek csúcspontja a kitörő tapssal és ovációval fogadott Nessun dorma, amelynek lezárása, a „Vincerò!”, és amely a tenorirodalom egyik legnehezebb záróhangjával végződik. A második felvonás pedig maga az egyetlen Puccini vígopera, a Gianni Schicchi. Bár Toronykőy Attila rendezése azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy olyan előadást rendez, amely közelebb viszi a fiatalokhoz az 1299-ben játszódó történetet, az idősebb generációnak is kifejezetten élvezhető előadást hozott létre. Leginkább azért, mert nem sokszor láthat az ember olyan operát, amely önkritikus humorral él. És mindezt úgy teszi, hogy közben a néző olyan áriákban gyönyörködhet, mint az O mio babbino caro, Lauretta áriája, vagy Rinuccioé a Firenze è come un albero fiorito, amelyben a fiatal tenor Firenzét és a város jövőjét dicsőíti. De az is megér egy misét, amikor Schicchi a végrendelet meghamisítása közben búcsúzik Firenzétől (Addio Firenze), látszólag haldoklóként. Drámai és humoros momentum egyszerre, a bariton hangokért rajongók legemlékezetesebb pillanata.

Napi jegyzet: A Carmen előhozott egy nagyon régi és nagyon szép emléket

Napi jegyzet: A Carmen előhozott egy nagyon régi és nagyon szép emléket

Szerző: | 2026.aug.1. |

A Szegedi Szabadtéri Játékok legújabb bemutatója a Carmen című opera volt, Juronics Tamás rendezésében. Az előadásról kritikát hamarosan a kritika rovatunkban talál, de addig is egy személyes, teljesen szubjektív metszetét mesélném el az igencsak hosszúra nyúló péntek estének. Méghozzá azt, hogy akárcsak Proustnál (korábbi kvízünket ajánlom a figyelmükbe) a Madelaine nevű sütemény, nálam a magyarul énekelt Bizet-mű, előhozott egy nagyon régi és nagyon szép emléket. Méghozzá azt, hogy kiskamaszként elkezdtem gyűjteni a lemezeket. Az első, amelyet karácsonyra kaptam a szüleimtől, Bizet leghíresebb operája volt magyar nyelven. Aztán persze jöttek a Puccini lemezek sorban, a Tosca, a Turandot, a Manon Lescaut, a Pillangókisasszony és a Bohémélet, már eredeti nyelven. Mégis ez a magyar nyelvű Carmen, amelyet nagyon sokszor meghallgattam, belevéste magát a szívembe. A Habanera, a Toreador-dal, a Virágária, a Cigánydal, bár ma már túlságosan populárisnak tűnnek a sok meghallgatott, és megszeretett Wagner után, de még mindig nagy hatással vannak rám. Ilyenkor az ember arra gondol, mennyi évtized telt el feleslegesen, mire megtalálta az igazi párját. És az nem a Carmen.

Napi jegyzet: Ahogy Anna, úgy Carmen is elbukik

Napi jegyzet: Ahogy Anna, úgy Carmen is elbukik

Szerző: | 2026.júl.30. |

Van néhány dolog az irodalommal kapcsolatban a fejünkben, ami nincsen a helyén. Például Anna Karenina férje, Alekszej Alekszandrovics Karenin. Ő az a férj, aki ott áll a háttérben. Elviseli Anna hisztériáit, fellobbanó, szerelemnek gondolt kalandját. Elvisel mindent. Felneveli Anna halála után a gyerekeket, felelősséggel viseltet a család iránt. Elkötelezett. Persze korántsem tökéletes. Nem ámítja Annát nap mint nap, és leginkább nem figyel arra, ahogy például Odüsszeusz, hogy elbánjon a kérőkkel. De jelen van és szereti Annát. Aztán látjuk, hogy a nagy fellángolásnak mi az eredménye, Annát elhagyják, a férj még mindig jelen van. A többi ismert. Mindez a közeli Carmen bemutató kapcsán jutott az eszembe. Ott Don José szeret bele Carmenbe, aki persze rendesen cicázik a férfival. Don José a nő kedvéért mindent feláldoz: katonai pályáját, becsületét, végül a törvényen kívüli életet is vállalja. Carmen azonban igazi nárcisztikusként egy másik férfi karjába dobja magát. Ahogy Anna Karenina, ő sem hajlandó elköteleződni, azt hiszi, hogy az a szabadság, hogy hazug kapcsolatokban próbál keresni valamiféle igazságot. De hazugságban nincs igazság. Ahogy Anna, úgy Carmen is elbukik. A férfiak érzelmeivel nem lehet játszani.

Napi jegyzet: Melyik regénnyel induljunk nyaralni?

Napi jegyzet: Melyik regénnyel induljunk nyaralni?

Szerző: | 2026.júl.28. |

Jó regénnyel elviselhetőbb a kánikula is. Ezért ebben a napi jegyzetben, ajánlok néhány könyvet az ebéd utáni sziesztához. Ha szereti azokat a történeteket, amelyek után még napokig a szereplőkön gondolkodik, érdemes kézbe vennie Sally Rooney Intermezzo című regényét. Kifinomultan ábrázolt érzelmek, családi bonyodalmak és magával ragadó, hitelesen megírt párbeszédek várják. Ha inkább izgalomra vágyik, Agatha Christie klasszikusa, a Gyilkosság az Orient expresszen még mindig verhetetlen választás. Spoiler nélkül csak annyit: ne bízzon elsőre senkiben! Ha szívesen elmerülne a fantázia világában, Frank Herbert legendás Dűnéje remek választás. Már ha van kedve homokférgekkel bíbelődni. Ha pedig igazi klasszikusokra vágyna, Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét ajánlom, mert olyan kérdéseket tesz fel hűségről, barátságról és emberi kapcsolatainkról, amelyek ma aktuálisabbak, mint valaha. A nyári olvasásban egyébként az a jó, hogy kezdi az ember az ebéd utáni szieszta idején, majd csak azt veszi észre, hogy eljött az esti lámpagyújtás pillanata. A lényeg, hogy a telefon helyett egy könyvet nyissunk ki, mert a képzeletünket is fel kell tölteni száz százalékra.

Napi jegyzet: Egymást érik az előadások – nincsen uborkaszezon

Napi jegyzet: Egymást érik az előadások – nincsen uborkaszezon

Szerző: | 2026.júl.27. |

Azt mondják, hogy nyáron uborkaszezon van. Ez azt jelenti, hogy nagyon kevés a hír és az esemény. A KultRebel főszerkesztőjeként azt kell mondanom, hogy szerencsére ez már manapság, legalábbis a kultúrára, nem igaz. Egyrészt a mozikban mindig vannak bemutatók, bár, ahogy szokták mondani, látnivaló nem nagyon akad. A fesztiválok egymást érik, és kifejezetten öröm, hogy nemcsak a techno zenék fesztiváljai, hanem az igényesebb zenei világgal rendelkező előadások, például a jazz, a komolyzene vagy a blues és a folk zenék fesztiválja is hívogatja a látogatókat. Másrészt, és ez kifejezetten öröm a kultúrára éhes közönségnek, hogy egymást érik a színházi előadások, sőt bemutatók is akadnak jócskán. Megnézhetjük azokat az előadásokat, amelyekre az év során vagy nincs időnk, vagy nincs lehetőségünk, mert a lakóhelyünktől nagyon messze vannak. Ráadásul, egyre nagyobb divat, hogy egy-egy nyaraláshoz, pihenéshez, wellnesshétvégéhez az ember keres egy-egy színházi előadást estére, még az sem baj, ha utazni kell egy keveset. Vannak, akik a hosszabb utazást is bevállalják. Arról van ugyanis szó, hogy a pihenés ma már nemcsak fürdőzést, városnézést és múzeum, kastély vagy várlátogatást jelent, hanem színházi előadások látogatását is.

Hirdetés