Nem akar olvasni a gyerek, panaszkodott édesanyám nagymamámnak, és hozzátette ilyenkor mindig, hogy mi lesz így belőle. Mindig a foci, meg a tenisz, meg a pingpong. Fiúgyerek nehezen üldögél egyhelyben, én kifejezetten nem voltam az a megülős típus, az majd csak később jött, a lusta kamaszkorral, de akkorra már a könyvek is az életem részét képezték. Egy kéthetes nyaralásra 6-8 könyvvel indultam már ekkor, sokszor még kevés is volt, ilyenkor venni kellett. Nem tudott olyan hosszú lenni az éjszaka, hogy én ne faljam be fáradhatatlanul a könyvet. De hogyan jutottunk el onnan, hogy nem olvas a gyerek, oda, hogy venni kell könyvet a nyaralás során, mert kevés a 6-8 darab? A megoldás kulcsa René Goscinny és az Asterix-képregények. Igen, először képregényeket olvastam. Lehet, hogy ezért is lett az irodalom mellett a filmművészet és a színház a második és harmadik szerelmem. Az Asterix-képregényeket, amelyek kis füzetekben jelentek meg, nagymamám hozta minden héten. Kitartóan. Nem szólt semmit, a párnámra rakta. És nem kérdezett semmit az olvasásról. Aztán Kockás magazint is hozott és Ifjúsági Magazint, de azokkal már mindig járt egy-egy Delfin-könyv is. Mindent mindig elolvastam, amit hozott, illetve amit a párnámon találtam, mint egy titkos üzenetet. Vele szavak nélkül értettük meg egymást.
AJÁNLÓ
Olvasson más jegyzetet is. ITT Magyarország tortájáról ITT.
És kövessen be minket a Facebookon. ITT