Napi jegyzet: A táska, amely többet ér, mint az ember

Napi jegyzet: A táska, amely többet ér, mint az ember

Szerző: | 2026.szept.10. |

A sokoldalú Sarah Kim című sorozat (csak megjegyzem, hogy nem igazán értem a légből kapott magyar címadási gyakorlatot) egy olyan világba kalauzol, ahol egy táska nem arra való, hogy belepakoljunk valamit. Arra való, hogy mások lássák. Azt lássák, hogy nekünk van. Lehetőleg olyan, aminek az árából egy átlagember néhány évig nyugodtan éldegélhetne. De hát ki akar nyugodtan éldegélni, ha helyette lehet egy Hermès Birkinje? A dél-koreai sorozat szépen, csillogóan és kellő iróniával mutatja meg a luxusipar nagy társadalmi bűvészmutatványát. Hogyan kell valamit elképesztően drágán eladni, majd elhitetni a vevővel, hogy ettől ő maga is értékesebb lett. A filmbéli Sarah ezt a trükköt tökélyre fejleszti. Mit neki a Hermès, új márkát épít, történetet gyárt, az emberek pedig boldogan fizetnek egy olyan álomért, amelynek az árcédulája nagyobb, mint a józan észé. „Az emberek nem az igazságot akarják. Azt akarják, amiben hinni tudnak.” A sorozat ugyanis nemcsak a hamis táskákról beszél, hanem arról a hamis világról is, amelyben egy márkanév képes társadalmi ranggá változni. Ha pedig valaki megkérdezi, valódi-e a táskád, mindjárt kérdezz vissza. Neked valódi a személyiséged? Egyébként a sorozat arról szól, hogy mindenkinek lehet hazudni, de magunknak nem.

Napi jegyzet: Az Úriemberek újra jól hozza a fekete angol humort

Napi jegyzet: Az Úriemberek újra jól hozza a fekete angol humort

Szerző: | 2026.szept.8. |

Már látható az Úriemberek második évada, ami olyan, mint egy régi, öreg whisky. Mire rájössz, hogy talán nem kellett volna még egy pohárral kérni, addigra már késő. „Az ember vagy vadász, vagy préda.” Guy Ritchie világában persze az igazán elegáns megoldás az, ha az ember vadásznak öltözik. Aztán majd kiderül, hogy mi lesz belőle. Az Úriemberek második évada pontosan ott folytatja, ahol az első abbahagyta. Újra ott vagyunk a pókhálós vidéki brit kastélyok világában, ahol mindenki méregdrága zakókat hord, a humor pedig, hát igen, többek között azért is szeretjük ezt a sorozatot. Az angol szutyok fekete humor miatt. Mint egy kisujj eltartós rendes angol teadélután, ahol aztán vigyázni kell, hogy meg is maradjon az eltartott kisujj. Ebben az évadban Eddie Horniman már nem ugyanaz az ember. Úgy látszik, a herceg rákapott a hatalom ízére. És ez veszélyesebbnek bizonyul, mint bármilyen fegyver. A sorozat egyik legjobb trükkje továbbra is az, hogy Guy Ritchie szereplői a legabszurdabb helyzetekben is úgy beszélnek, mintha egy kastély szalonjában teáznának, miközben történelmi és filozófiai kérdéseket vitatnak meg. A második évad sötétebb és véresebb lett. A whiskys hasonlatunknál maradva, hiába tudjuk, hogy jóból is megárt a sok, kérnénk még egy harmadik kört is.

Napi jegyzet: Az Egérfogó majdnem filozofikus sorozat lett

Napi jegyzet: Az Egérfogó majdnem filozofikus sorozat lett

Szerző: | 2026.szept.6. |

Már látható az Egérfogó című sorozat, amely Hong-sun Kim rendezése. Az Egérfogó magasan legyűri az átlag streaming sorozatokat, bár egyértelműen másolata temérdek európai filmnek. Kicsit olyan érzésünk lehet, hogy minden benne van, csak némileg rosszabb minőségben. De ezt már megszokhattuk, zseniális alkotásokra várni kell mindig egy-egy évet, addig is jól elszórakoztathatjuk magunkat az ehhez hasonló furcsaságokon. De nem is erről szeretnék most beszélni, hanem a témájáról. Mert ez a sorozat, ami egy képregény alapján készült, arról szól, hogy mi történik, ha valakinek ellopják a személyiségét. Mármint a hivatalosat. A nevét, a lakását, a munkáját, a bankszámláját, mindent. Eddig még nem olyan izgalmas a sztori, de mi van akkor, ha az illető sikeres regényíró. Nyilván pénzről van szó a háttérben, de ami igazán megkapó, az a küzdelem maga. A nyomozás. A film noiros hangulat. Ahogy klasszikus eszközökkel kinyomozza egy magánnyomozó, meg egy rendőr, aki Humphrey Bogart-féle figura, hogy merre hány méter. Sőt, egy ilyen ügyhöz még ők is kevesek, tehát a regényírónak kell kitalálnia a megoldást, illetve megtalálnia önmagát. Ha csak egyetlen Murakamit olvastak volna az alkotók, a filmtörténet egyik remekművét látnánk, a film filozofikusabb is lehetett volna. De nem lett.

Napi jegyzet: A Suttogó olyan, mintha összeollózták volna

Napi jegyzet: A Suttogó olyan, mintha összeollózták volna

Szerző: | 2026.aug.31. |

Mert nyilván Robert De Niróval mindent el lehet adni, főleg, ha filmről van szó. Pedig annyi színészi alakítást nyújt a filmben, mintha csak a kisujját mozgatná. Illetve nem, nem, ha ezt tenné akkor legalább lenne valamilyen a film, mondjuk, például vicces. De így semmilyen nem lett a Netflix új csodafegyvere, a Suttogó. Egy olyan thrillerről beszélünk amúgy is, amelynek minden pillanatát láttuk már valahol és valamikor. Nem egy filmben, hanem sok-sok filmből rakták össze. Pedig valószínűleg a könyv, amelyből készült ígéretesebb lehetett, bár én ebben sem vagyok olyan biztos. Mindenesetre A bárányok hallgatnak furcsa változatát láthatjuk, azzal a különbséggel, hogy itt minden, de tényleg minden hiányzik, amitől félelmetes volt a pszichikai terrort gyakorló pszichopata tömeggyilkos. Olyan ez a film, mintha a könyvet megmutatták volna a mesterséges intelligenciának azzal az utasítással, hogy csináljon belőle forgatókönyvet. Így egyébként már érthetőbbé is válna az ollózások sora. Én csak azt nem értem, hogy minek kellett ide Robert De Niro, ha nem engedték kibontakozni. És vajon mi lehetett a rendezői utasítás? De Niro azt mondta, hogy neki nincsen kedve egy ilyen szerepet eljátszani? Erre megörültek az alkotók, hogy jó, akkor ezt vesszük föl? És így is lett?

Napi jegyzet: Hol van már az a kedves, romantikus, kincskereső filmnek induló Outer Banks

Napi jegyzet: Hol van már az a kedves, romantikus, kincskereső filmnek induló Outer Banks

Szerző: | 2026.aug.30. |

Már látható az Outer Banks legújabb, immár ötödik évada, kamaszok kedvenc, kincskereső, romantikus sorozata. Le is zúzza az ember a lányaival. Nem is értem minek gyártanak sorozatokat, lehetne minden film 8 órás, mint valamiféle Tarr Béla szépségversenyen. Mit nekünk 8 óra filmnézés, csak legyen elég pizza, chips és csoki. De nem is ezt akarom mondani. Hanem azt, hogy megemlítem a lányomnak, hogy én már nem is tudom, ebben a sorozatban kik a bűnözők. Erre ő rávágja, hogy ők a bűnözők, a hőn szeretett hőseink. Akik annyi drogot lopnak a maffiától, mint kétheti nyaralás nagybőröndje. Szemrebbenés nélkül, mert élni is kell valamiből. Aztán egy másik szereplő meg a rendőrök orra előtt robbant fel egy kocsit. A harmadik meg kizsarolja, hogy hagyják futni, bár meggyilkolt valakit (egy másik rendőrt). Így megy ez az amerikai sorozatokban, ezt nézik a kamaszok ma szerte a világban. Szóval ott tartottam, hogyha a fiatalok a bűnözők, a hőn szeretett hőseink, akkor már megint nagy a baj. Nem azt gondolom, hogy az erkölcsi nyugtalanság moziját kellene néznie mindenkinek (bár nem ártana, az biztos), de valami nem stimmel. Szerintem figyeljünk oda, milyen sorozatokat néznek a gyerekeink, és beszélgessünk velük sokat!

Napi jegyzet: Mozikban a Kiválasztottak – szerintem nem lesz ennek jó vége

Napi jegyzet: Mozikban a Kiválasztottak – szerintem nem lesz ennek jó vége

Szerző: | 2026.aug.27. |

Már látható a mozikban Romain Gavras Kiválasztottak című filmje. Parádés a szereposztás, a látványvilág látszik, hogy átgondolt, ám a film tartalma, mondhatjuk úgy is, hogy üzenete, úgy csapja arcon az embert, hogy a fal adja a másikat. Nem jó értelemben. Mert mit is mond a film? Ha úgy érzed, hogy neked kell megmenteni a fogyasztói kultúrába belefásult világot a világvégétől, mert néhány régi mesekönyvben olvastál valamit valamiről, akkor minden megengedett. Hiszen a világot meg kell menteni. És te, nagyjából a 20-as éveiben járó korosztály, azt hiszed, tényleg tudod a tuti frankót. Amit az öregek elrontottak, azt tehát helyre kell tolni, de gyorsan, mint egy turbó Hamlet, és ehhez akkor most már „végre” megengedett minden, de leginkább a terrorizmus és a túszejtés, a gyilkolás, meg amit csak akartok, mert a világ biztosan majd ettől lesz jobb hely. Meg a méhek miatt. Ja, nem, a méhek nincsenek benne, az egy másik film volt. Szóval itt van ez a szörnyű sok gazdag, aki rázza éppen a rongyot a filmben, hát akkor ők lesznek a feláldozhatók, rázták már eleget, most hozhatnak egy kis áldozatot. Mert valaki olvasott valamit valahol. A cél meg szentesíti az eszközt. Ezt üzeni a film. Régi nóta ez, a könyökünkön jön ki. Csak most harsogják. Nagyon erőszakosan. És ez több mint ijesztő.

Napi jegyzet: Elhunyt Nádas Péter

Napi jegyzet: Elhunyt Nádas Péter

Szerző: | 2026.aug.26. |

Nádas prózája soha nem akart könnyű lenni. Nem azért, mert meg akarta nehezíteni az olvasó dolgát, hanem mert számára a valóság maga sem volt egyszerű. Egy mozdulat mögött ott lehetett egy gyerekkori emlék, egy félbehagyott mondat mögött egy egész család története, egy testtartásban pedig társadalmi és történelmi tapasztalatok sűrűsödhettek össze. Regényeiben, esszéiben, emlékirataiban és fotóiban ugyanazt a makacs kérdést járta körül: hogyan lehet pontosan megmutatni azt, amit emberként soha nem látunk teljes egészében? Fiatalon fényképésznek tanult, majd újságíróként és fotóriporterként dolgozott. Ez a pálya nem valamiféle kitérő volt az irodalom felé, hanem későbbi művészetének egyik alapja. Nádas mindig is fényképszerű pontossággal figyelte a világot. A lélek nála nem valami testtől független, lebegő fogalom volt. A test része. Kevés magyar író beszélt olyan következetesen a testről, mint Nádas. A test nála a megismerés eszköze volt. Azt kutatta, hogyan árulja el magát az ember akkor is, amikor tudatosan kontrollálni próbálja önmagát. A vágy, az undor, a betegség, a halál vagy éppen a gyönyör nem elvont fogalmak nála. Fizikai tapasztalatok. Ez erőteljesen jelenik meg a Saját halál című műben. Sajnos ma bekövetkezett. Nádas Péter 83 éves volt.

Napi jegyzet: Mindenki megmondja, de csak csinálják

Napi jegyzet: Mindenki megmondja, de csak csinálják

Szerző: | 2026.aug.22. |

Én nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én a Terminátor 1-et hajlamos vagyok unni néha, viszont a Terminátor 2-t soha. Szerintem sokkal jobb és látványosabb film. És tényleg elképesztő volt, ahogy ide-oda folydogált a T-1000-es, és úgy tűnt, hogy ezt a valamit már soha nem lehet kiirtani. Főleg lelőni nem lehetett, mert ugye akkor csak több lesz benne a fém. Amúgy az emberek ellen forduló mesterséges intelligencia rémképét én, ha igazán belegondolok, soha nem értettem. Fejleszt az emberiség valamit, mert csak nem magától jött ez létre, amibe bele van kódolva, hogy idővel kiírt itt mindenkit. Erre az érzékeny művészek már igen hamar rájönnek, temérdek filmben ábrázolják is azt, ami aztán (reméljük, hogy nem, de) lehet, hogy bekövetkezik. És, ha ellenünk fordul a vasaló, akkor kiírtjuk, beolvasztjuk, és inkább járunk gyűrött ruhában, de nem vasalunk többet. Mert a vasaló elképesztően veszélyes dolog. Olyan ez, mint a tudjuk, merjük, tesszük. 35 éve már egyértelmű, hogy a Skynet a végzetünk. De azért csak továbbra is dollármilliárdokat ölünk bele, hogy fejlesszük. Egyébként a kedvencem az, hogy arra is sokat költünk, hogy úgy nézzen ki, mint mi, emberek. A robot. Hogy aztán ne tudjuk megkülönböztetni a vasalót a feleségünktől.

Napi jegyzet: Tűzijáték. Szent István. Öröm

Napi jegyzet: Tűzijáték. Szent István. Öröm

Szerző: | 2026.aug.20. |

Emlékszem életem első tűzijátékára. Emlékszem az érzésre, arra az izgalommal teli felemelő érzésre, ami elfogja az embert, amikor beindulnak a lövedékek. Amikor színes csillagok lepik el az eget. Amikor különböző formák alakzatokba rendeződnek. De ez később jött. Az alakzat. A szüleim mesélték, hogy az első tűzijátékot tátott szájjal néztem végig. Annyira elvarázsolt. Mert abban van varázslat, hogy a magyar, ha csak néhány pillanatra, az egész világegyetemnek üzeni, hogy itt vagyunk, és nagyon jól érezzük magunkat itt. A második ámulat akkor jött, amikor megtudtam, hogy a magyarság legnagyobb ünnepe ez. Az államalapításé, Szent Istváné, az új kenyéré. És nagyon büszke voltam. Büszke voltam arra, hogy a magyarok ilyen szépen ünneplik meg az első királyukat. És azóta is mindig büszkeséget érzek, ha augusztus 20-án látom a tűzijátékot. Azóta már fejlődött a technika. Az égen nemcsak ezernyi tündöklő csillagot látni, hanem azt is, hogy alakzatokba rendeződve kirajzolódik a Szent Korona. A magyarok Szent Koronája. Ami az egész világnak üzeni, hogy itt vagyunk, és mint Hunyadi János vagy Dobó István, vigyázzuk a legfontosabb kulturális értékeinket. Itt vagyunk, és soha nem megyünk sehova. Mert ez a föld a miénk. És ezt az örömöt senki nem veheti el.

Napi jegyzet: A Kultúra Reggelire margójára

Napi jegyzet: A Kultúra Reggelire margójára

Szerző: | 2026.aug.18. |

Már nagyon régóta tervezem, hogy legyen egy reggeli podcast. Egy Kultúra Reggelire. És most végre elindult. Itt van a Heti podcast rovatunkban, meg lehet hallgatni. Egy zenés reggeli ébresztő magazin. Most még nem túl hosszú, és nincsen minden nap, de szeptembertől minden nap lesz. Napi podcast. És hosszabb is lesz idővel. Meg – remélhetőleg – lesz benne beszélgetés is. Zene már most is van. Valami olyat szeretnék elindítani, amilyet mindig is hallgatni szerettem volna reggel, de soha nem találtam még csak hasonlót sem hozzá. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogyan indul az ember napja. Milyen zenék és milyen kulturális hírek veszik körül. A kultúra ugyanis a mi védőbástyánk. Ha rossz a kedvünk, ha úgy érezzük, hogy senkire nem lehet számítani, a kultúra mindig ott van. Kézen fog és hazavezet. Ha úgy érezzük, hogy mindenki elhagyott, egy jó könyv, egy jó film, egy jazzlemez mindig kéznél kell, hogy legyen. A kiállítás látogatása és a színházba járás társas tevékenység. De egy jó könyv olvasása közben egy jó jazz lemez hallgatása más dimenziókba visz. Szóval, ha reggel ébredezne, és kortyolgatja épp a kávét, hallgasson meg minket! Mi segítünk abban, hogy tudja, milyen kulturális élet vesz körbe minket. Bennünk nem fog csalódni.

Hirdetés