Nádas prózája soha nem akart könnyű lenni. Nem azért, mert meg akarta nehezíteni az olvasó dolgát, hanem mert számára a valóság maga sem volt egyszerű. Egy mozdulat mögött ott lehetett egy gyerekkori emlék, egy félbehagyott mondat mögött egy egész család története, egy testtartásban pedig társadalmi és történelmi tapasztalatok sűrűsödhettek össze. Regényeiben, esszéiben, emlékirataiban és fotóiban ugyanazt a makacs kérdést járta körül: hogyan lehet pontosan megmutatni azt, amit emberként soha nem látunk teljes egészében? Fiatalon fényképésznek tanult, majd újságíróként és fotóriporterként dolgozott. Ez a pálya nem valamiféle kitérő volt az irodalom felé, hanem későbbi művészetének egyik alapja. Nádas mindig is fényképszerű pontossággal figyelte a világot. A lélek nála nem valami testtől független, lebegő fogalom volt. A test része. Kevés magyar író beszélt olyan következetesen a testről, mint Nádas. A test nála a megismerés eszköze volt. Azt kutatta, hogyan árulja el magát az ember akkor is, amikor tudatosan kontrollálni próbálja önmagát. A vágy, az undor, a betegség, a halál vagy éppen a gyönyör nem elvont fogalmak nála. Fizikai tapasztalatok. Ez erőteljesen jelenik meg a Saját halál című műben. Sajnos ma bekövetkezett. Nádas Péter 83 éves volt.
AJÁNLÓ
Olvasson más jegyzetet is. ITT
És kövessen be minket a Facebookon. ITT