Érdemes ebben a nyári melegben ellátogatni a Magyar Állami Operaházba és megnézni a Best of Puccini előadást. Az első felvonás során megmerítkezhetnek a nézők a Puccini életmű legszebb áriáinak sodró dallamaiban. Ennek csúcspontja a kitörő tapssal és ovációval fogadott Nessun dorma, amelynek lezárása, a „Vincerò!”, és amely a tenorirodalom egyik legnehezebb záróhangjával végződik. A második felvonás pedig maga az egyetlen Puccini vígopera, a Gianni Schicchi. Bár Toronykőy Attila rendezése azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy olyan előadást rendez, amely közelebb viszi a fiatalokhoz az 1299-ben játszódó történetet, az idősebb generációnak is kifejezetten élvezhető előadást hozott létre. Leginkább azért, mert nem sokszor láthat az ember olyan operát, amely önkritikus humorral él. És mindezt úgy teszi, hogy közben a néző olyan áriákban gyönyörködhet, mint az O mio babbino caro, Lauretta áriája, vagy Rinuccioé a Firenze è come un albero fiorito, amelyben a fiatal tenor Firenzét és a város jövőjét dicsőíti. De az is megér egy misét, amikor Schicchi a végrendelet meghamisítása közben búcsúzik Firenzétől (Addio Firenze), látszólag haldoklóként. Drámai és humoros momentum egyszerre, a bariton hangokért rajongók legemlékezetesebb pillanata.
AJÁNLÓ
Olvasson más jegyzetet is. ITT Vagy a Macbeth című operáról ITT.
És kövessen be minket a Facebookon. ITT