Születésnapján annak járunk utána, miért működnek még ma is Hitchcock filmjei és tesztelheti is tudását 12 kérdéses kvízünkkel.
A festők festője, Velázquez – dokumentumfilm járja körbe a festő zseniális munkásságát
Amikor Sacha Guitryt megkérdezték, mi újság, gyakran egyetlen szóval válaszolt: Molière. Salvador Dalít is megihlette az ötlet. Egy televíziós műsorban, amikor kiprovokálta a kérdést, hogy mi újság, így felelt: „Velázquez!” Majd rögtön hozzátette: „még több és még több Velázquez!” Nehéz ennél szemléletesebben megmutatni, milyen különleges helyet foglal el Diego Velázquez a művészettörténetben. A spanyol festő neve ugyanakkor a szélesebb közönség számára talán kevésbé cseng ismerősen, mint Leonardo, Van Gogh vagy Picasso neve. Pedig azok a művészek, akik igazán értették a festészet működését, egészen másképp beszéltek róla: Édouard Manet a „festők festőjének” nevezte, Picasso pedig úgy fogalmazott, hogy ő Velázquez közvetlen utódja. Most egy új dokumentumfilm próbálja megfejteni, miért volt ennyire különleges ez a festő, és miért érdemes ma is újra felfedezni.
Napi jegyzet: Magyarország tortája és az én rémes krémesem rímei
A balatongyöröki Promenád Kávéház nyerte meg idén az Egy Csepp Figyelem Alapítvány Magyarország Cukormentes Tortája versenyét. A versenyt minden évben a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai partnerségével rendezi meg az alapítvány. A „Szilvafácska” fantázianevű torta győzelme mellett bejelentették a Magyarország Tortája verseny győztesét is. Idén a gyulai Kézműves Cukrászda „Bíborfehér” elnevezésű alkotása lett a nyertes. A győztes tortákat augusztus 20-tól lehet megkóstolni. Reméljük, hogy mindenhol, és a Magyar Ízek Utcáján is árusítják majd azokat. Bevallom, minden évben büszkeséggel tölt el a hír, hogy Magyarország megválasztja a torták tortáját. Bár én nem kifejezetten tartozom az ilyen különlegességek célközönsége közé, mert az esetek többségében francia krémest rendelek, ha kávéházban járok. Amíg volt a várban Ruszwurm Cukrászda, ott meg Ruszwurm krémest kértem, na az aztán minden krémesnél krémesebb volt, ha élhetek ezzel a rémes hasonlattal. De félretéve a tréfát, itt azért nagy a tét, így minden évben megkóstolom Magyarország cukros és cukormentes tortáját is. És mindig érzem benne, mennyi ötletelés, hány óra kreatív kísérlet és mennyi kitartó méricskélés eredménye, hogy ott fekszik előttem a maga visszafordíthatatlan tökéletességében az év tortája. Ami csak a miénk, és minden cukrászdában egyforma ízű.
A Hattyúk tava sötét oldala – balett-thriller érkezik a Margitszigetre: a Fekete Hattyú
Mi történik akkor, ha a balettirodalom egyik legszebb meséjét kivesszük a romantikus kastélyok, tündéri tavak és hófehér tütük világából, és betesszük egy 19. századi elmegyógyintézet falai közé? Nagyjából az, amire a cím is utal: Fekete hattyú. A Szegedi Kortárs Balett produkciója nem egyszerűen újraértelmezi Csajkovszkij klasszikusát, hanem thrillerként közelít hozzá. Juronics Tamás rendezésében és Czár Gergellyel közösen jegyzett koreográfiájában a jól ismert történet most egy nyugtalanító és sötét világba kalauzolja a nézőket. A produkció augusztus 26-án látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Napi jegyzet: Az Argentin történetek végtelen TikTok-videó
Már látható a mozikban az Argentin történetek című film, amely 16 darab rövidfilmből áll. Igen, 16 rövidfilmből. Régen a szkeccsfilmek 3-4 történetből álltak, dehát a Sörgyári Cappricció óta tudjuk, hogy eljött a megrövidítés kora. Az eredeti cím is ez, ha jól emlékszem. Szóval itt már csak 5-6 perces rövidfilmeket láthatunk, gyors kis történeteket, de hogy valami összetartsa őket, az alkotók – akik már azért elég régóta dolgoznak együtt, hogy tudják, a legjobb összetartó erővel az ember bír – kitalálták, hogy mindegyik filmecske főszerepét játssza ugyanaz az argentin színész, Guillermo Francella. Hogy a fiatalabbakat is képbe hozzuk, olyan érzés ez, mintha egy napon keresztül csak ugyanannak az embernek a TikTok-videóit látnánk. Néha napszemüveggel, néha ősz hajjal, néha csinosan, néha topisan, de mindig ugyanaz az ember jelenne meg a képernyőn. Aki ráadásul olyan erkölcsi kérdéseket tenne fel nekünk, amelyektől zavarba jövünk. Sőt, amelyeket úgy tudunk tisztességgel megválaszolni, ha némi empátiával beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe. De én – bevallom – nem ezért szeretem ezt a filmet. Hanem azért, mert mindent vizualizál. Bemutat. Nem a szereplők szájába adja, hanem megmutatja az elvont fogalmakat, a filozófiai kérdéseket. És – valljuk be – ez a mozi lényege.
A kultúra nem megy szabadságra – irány a Malomvölgy, Szeged vagy a Palotanegyed
A kulturális élet a nyár utolsó hónapjában sem megy szabadságra. Nézzünk meg néhány kulturális ajánlatot! A Szegedi Szabadtéri Játékokon a Wicked, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon többek között a Nabucco és a Fekete hattyú várja a közönséget. A Gyulai Várszínházban például Csehov Cseresznyéskert és az Ivánka bácsi című előadásai kínálnak különleges színházi élményt. A Magyar Nemzeti Galériában a meghosszabbított Dolce Vita és A vágyott remekmű – Gruber Béla művészete című kiállításokat is jó szívvel ajánlhatjuk, ráadásul a hónap végéig a múzeum 75 százalékos kedvezménnyel kínál nyári ifjúsági belépőjegyet. A nyár végi kulturális kavalkád egyik különleges állomása a Malomvölgy Fesztivál, ahol augusztus 13. és 15. között jazzt és világzenét lehet hallgatni. A Márffy Háznál olyan előadók várják a közönséget, mint a Sárik Péter Trió X Bartók, a Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint Duo és az Elsa Valle Afrocando.
PODCAST – Reggeli Kávé talkshow: az Argentin történetek című filmről beszélgetünk
Elhangzik, Robert de Niro, mit gondol arról a két fickóról, aki a filmet rendezte.
A kórus, amely meghódította a világot – Nabucco a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
Giuseppe Verdi Nabuccója nem csupán az olasz operairodalom egyik legfontosabb alkotása, hanem egy olyan zenetörténeti mérföldkő, amely egy fiatal zeneszerző életét is gyökeresen megváltoztatta. A benne felcsendülő Va, pensiero – a híres rabszolgakórus – ma is a világ egyik legismertebb kórusműve, a bibliai történet pedig közel kétszáz év elteltével is ugyanúgy képes megszólítani a közönséget, mint 1842-ben. A Nabucco egyszerre monumentális történelmi tabló, lélektani dráma és zenei forradalom, amely nélkül Verdi későbbi mesterművei talán soha nem születtek volna meg.
NAGYINTERJÚ – Úgy énekli az Éj királynőjének áriáját, hogy az ember azt gondolja, megrepednek az ablakok – Beszélgetőpartnerünk: Süle Dalma operaénekesnő
Süle Dalma koloratúrszopránként úgy énekli Mozart A varázsfuvola című operájában az Éj királynőjének áriáját, hogy az ember azt gondolja, megrepednek az ablakok. Szeret dzsesszt hallgatni, viszont az opera és az operett világa áll legközelebb a szívéhez. Legnagyobb küzdelme arról szólt, hogy joga van úgy élni az életét, ahogyan szeretné. Az éneklés kapcsán pedig kiemeli, hogy náluk a családban karácsonykor mindig volt közös dalolás, versmondás. Általában ő rendezte ezeket az esteket, emiatt sokáig rendező és koreográfus szeretett volna lenni. Fontos neki a nyitottság, szerinte érezhető az a pillanat, amikor beszippantja a nézőket egy előadás.
Napi jegyzet: Így indult minden. Balázs Bélával, és Berlin feletti nagykabátos angyalokkal
Száznegyvenkét éve született az egyik legjelentősebb filmesztéta. Töltse ki kvízünket, és játsszon Balázs Bélával! Erről jut eszembe, hogy tizenhat éves voltam, egy fiataloknak szóló filmkritikusi körbe kezdtem járni, magyartanárnőm küldött oda, mondta, hogy szerinte szeretni fogom, mert amikor irodalmi művek elemzése volt napirenden az órán, be nem állt a szám, majdnem kiestem a padból, úgy jelentkeztem sokszor, hogy elmondhassam a véleményemet. Emlékszem, a film, amelyről kritikát kellett írni, a Berlin felett az ég volt, és hogy igazán jót, írjak el is olvastam egy este alatt Balázs Béla egy kötetben kiadott két művét, A látható embert és A film szellemét. Nemcsak élvezetes olvasmány volt, de én a mai napig nem tanultam annyit a filmkészítés elméletéről, mint abban a könyvben. Persze sokat olvasott és tanult az ember azóta, lettek új rajongásig kedvelt szerzők, például Bíró Yvette, de a mai napig emlékszem arra a hangulatra, arra a lelkesedésre, ahogy az első filmkritikám készült 16 éves koromban. A fontos szakirodalmat elolvastam, a filmet megnéztem, majd éjszakába nyúló beszélgetés során hozzám hasonló megszállott fiatalokkal megbeszéltem. Így indult minden. Balázs Bélával, és Berlin feletti nagykabátos angyalokkal, akik könyvtárakban pihengettek. Az én új otthonom is ez lett: a könyvtár.
Hirdetés