Gladiátor, Hunyadi, Odüsszeia, A rettenthetetlen – a történelmi filmek sikerének titka

Gladiátor, Hunyadi, Odüsszeia, A rettenthetetlen – a történelmi filmek sikerének titka

A mozi történetében mindig voltak korszakok, amikor a közönség hősökre, birodalmakra, elveszett világokra és olyan emberi sorsokra volt kíváncsi, amelyek túlmutatnak a hétköznapokon. Ilyenkor a történelmi filmek népszerűsége jelentősen megnőtt. Ókori császárok, középkori királyok, legendás hadvezérek és mitikus hősök népesítik be a mozikat. A jelenség nem véletlen. Miközben Hollywood hosszú ideig a képregényhősök és franchise-ok világában kereste a biztos sikert, a nézők egy része elfáradt az újabb és újabb folytatásokban. Úgy tűnik, ismét szükségünk van valódi konfliktusokra, hús-vér szereplőkre és olyan történetekre, amelyeknek súlya van.

Napi jegyzet: Még egyszer a Gianni Schicchi. Nem sokszor láthat az ember olyan operát, amely önkritikus humorral él

Napi jegyzet: Még egyszer a Gianni Schicchi. Nem sokszor láthat az ember olyan operát, amely önkritikus humorral él

Érdemes ebben a nyári melegben ellátogatni a Magyar Állami Operaházba és megnézni a Best of Puccini előadást. Az első felvonás során megmerítkezhetnek a nézők a Puccini életmű legszebb áriáinak sodró dallamaiban. Ennek csúcspontja a kitörő tapssal és ovációval fogadott Nessun dorma, amelynek lezárása, a „Vincerò!”, és amely a tenorirodalom egyik legnehezebb záróhangjával végződik. A második felvonás pedig maga az egyetlen Puccini vígopera, a Gianni Schicchi. Bár Toronykőy Attila rendezése azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy olyan előadást rendez, amely közelebb viszi a fiatalokhoz az 1299-ben játszódó történetet, az idősebb generációnak is kifejezetten élvezhető előadást hozott létre. Leginkább azért, mert nem sokszor láthat az ember olyan operát, amely önkritikus humorral él. És mindezt úgy teszi, hogy közben a néző olyan áriákban gyönyörködhet, mint az O mio babbino caro, Lauretta áriája, vagy Rinuccioé a Firenze è come un albero fiorito, amelyben a fiatal tenor Firenzét és a város jövőjét dicsőíti. De az is megér egy misét, amikor Schicchi a végrendelet meghamisítása közben búcsúzik Firenzétől (Addio Firenze), látszólag haldoklóként. Drámai és humoros momentum egyszerre, a bariton hangokért rajongók legemlékezetesebb pillanata.

Megteltek élettel Nagyharsány, Beremend, Kisharsány és a Vylian Szőlőbirtok színpadai

Megteltek élettel Nagyharsány, Beremend, Kisharsány és a Vylian Szőlőbirtok színpadai

Van néhány fesztivál Magyarországon, amelyet nem egyszerűen a programjai miatt szeretnek az emberek, hanem azért a különleges hangulatért, amelyet sehol máshol nem lehet megtalálni. Az Ördögkatlan Fesztivál pontosan ilyen. Itt nemcsak koncertek, színházi előadások vagy irodalmi estek követik egymást, hanem egy egész tájegység válik néhány napra közös kulturális játszótérré. Augusztus 4. és 8. között immár 19. alkalommal telnek meg élettel Nagyharsány, Beremend, Kisharsány és a Vylian Szőlőbirtok udvarai, pincéi, terei és színpadai.

SZÍNIKRITIKA – Egy rendhagyó Carmen előadás – helyzetjelentés a BORDERLINE Bárból

SZÍNIKRITIKA – Egy rendhagyó Carmen előadás – helyzetjelentés a BORDERLINE Bárból

A Szegedi Szabadtéri Játékok legújabb bemutatója a Carmen, amely a debreceni Csokonai Nemzeti Színház vendégszereplésével és Juronics Tamás rendezésében valósult meg. Mindjárt az elején érdemes hangsúlyozni, hogy nem a megszokott Carmen-világba vezeti a nézőt Juronics és Erkel László Kentaur (aki a jelmezekért és a díszletért volt felelős), hanem Mexikóba. Bevallom eleinte komoly fejtörést okozott az, miért kellett az előadást áthelyezni más idősíkba és más térbe. Az idősíkot még csak-csak érti az ember, de nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy torreádort kirángasson Spanyolországból, és a mexikói szegénynegyedbe lökje. A megoldókulcsra a második felvonásig kellett várni, amikor is óriási felirat jelezte, hogy a jelenet a Borderline Bárban játszódik. És ebben a pillanatban összeállt minden.

Napi jegyzet: A Carmen előhozott egy nagyon régi és nagyon szép emléket

Napi jegyzet: A Carmen előhozott egy nagyon régi és nagyon szép emléket

A Szegedi Szabadtéri Játékok legújabb bemutatója a Carmen című opera volt, Juronics Tamás rendezésében. Az előadásról kritikát hamarosan a kritika rovatunkban talál, de addig is egy személyes, teljesen szubjektív metszetét mesélném el az igencsak hosszúra nyúló péntek estének. Méghozzá azt, hogy akárcsak Proustnál (korábbi kvízünket ajánlom a figyelmükbe) a Madelaine nevű sütemény, nálam a magyarul énekelt Bizet-mű, előhozott egy nagyon régi és nagyon szép emléket. Méghozzá azt, hogy kiskamaszként elkezdtem gyűjteni a lemezeket. Az első, amelyet karácsonyra kaptam a szüleimtől, Bizet leghíresebb operája volt magyar nyelven. Aztán persze jöttek a Puccini lemezek sorban, a Tosca, a Turandot, a Manon Lescaut, a Pillangókisasszony és a Bohémélet, már eredeti nyelven. Mégis ez a magyar nyelvű Carmen, amelyet nagyon sokszor meghallgattam, belevéste magát a szívembe. A Habanera, a Toreador-dal, a Virágária, a Cigánydal, bár ma már túlságosan populárisnak tűnnek a sok meghallgatott, és megszeretett Wagner után, de még mindig nagy hatással vannak rám. Ilyenkor az ember arra gondol, mennyi évtized telt el feleslegesen, mire megtalálta az igazi párját. És az nem a Carmen.

Európában több mint 50 millió olyan könyvet adtak el, amelyet a BookTok közössége ajánlott

Európában több mint 50 millió olyan könyvet adtak el, amelyet a BookTok közössége ajánlott

Lehetséges, hogy minden másként van, mint gondolnánk? A generáció, amelyről azt hittük, hogy elveszítette a kapcsolatát a kultúrával, valójában új kapukat nyit hozzá. Van egy mondat, amelyet szinte minden korszak előszeretettel ismétel: „a mai fiatalok már nem olvasnak”. Elhangzott a televízió megjelenésekor, később az internet térhódításakor, most pedig a telefonok és a közösségi média korában is erről szól a nóta. Mintha minden új technológia automatikusan ellensége lenne a kultúrának. Pedig a történelem rendre bebizonyítja, hogy a kultúra nem eltűnik, hanem átalakul. A kérdés nem az, hogy a fiatalok szeretik-e a történeteket, hanem az, hogy hol találják meg őket. A 16–39 éves európaiak több mint egyharmada a BookTok csoportjaiban. A #BookTok hashtaghez 2025-re több mint 370 milliárd videómegtekintés kapcsolódott világszerte, és több mint 52 millió BookTok-videó készült. 2026-ra a BookTok hatása már a könyvpiacon is egyértelmű: a NielsenIQ BookData és a Media Control elemzése szerint 2025-ben Európában több mint 50 millió olyan könyvet adtak el, amelyet a BookTok közössége ajánlott, ez mintegy 800 millió eurós forgalmat jelentett.

KVÍZ – Mennyire ismeri az Egri csillagok szerzőjének életét és munkásságát? – CIKK+TESZT

KVÍZ – Mennyire ismeri az Egri csillagok szerzőjének életét és munkásságát? – CIKK+TESZT

Kevés magyar író van, akinek a nevét szinte mindenki ismeri, még akkor is, ha az utolsó kötelező olvasmány óta évek, sőt évtizedek teltek el. Gárdonyi Géza közéjük tartozik. Az Egri csillagok nem csupán egy regény, hanem közös kulturális élmény: generációk nőttek fel Bornemissza Gergely és Vicuska történetén, az egri vár hőseinek bátorságán és azon a meggyőződésen, hogy a legnagyobb győzelmek sokszor nem túlerővel, hanem kitartással születnek.

Napi jegyzet: Ahogy Anna, úgy Carmen is elbukik

Napi jegyzet: Ahogy Anna, úgy Carmen is elbukik

Van néhány dolog az irodalommal kapcsolatban a fejünkben, ami nincsen a helyén. Például Anna Karenina férje, Alekszej Alekszandrovics Karenin. Ő az a férj, aki ott áll a háttérben. Elviseli Anna hisztériáit, fellobbanó, szerelemnek gondolt kalandját. Elvisel mindent. Felneveli Anna halála után a gyerekeket, felelősséggel viseltet a család iránt. Elkötelezett. Persze korántsem tökéletes. Nem ámítja Annát nap mint nap, és leginkább nem figyel arra, ahogy például Odüsszeusz, hogy elbánjon a kérőkkel. De jelen van és szereti Annát. Aztán látjuk, hogy a nagy fellángolásnak mi az eredménye, Annát elhagyják, a férj még mindig jelen van. A többi ismert. Mindez a közeli Carmen bemutató kapcsán jutott az eszembe. Ott Don José szeret bele Carmenbe, aki persze rendesen cicázik a férfival. Don José a nő kedvéért mindent feláldoz: katonai pályáját, becsületét, végül a törvényen kívüli életet is vállalja. Carmen azonban igazi nárcisztikusként egy másik férfi karjába dobja magát. Ahogy Anna Karenina, ő sem hajlandó elköteleződni, azt hiszi, hogy az a szabadság, hogy hazug kapcsolatokban próbál keresni valamiféle igazságot. De hazugságban nincs igazság. Ahogy Anna, úgy Carmen is elbukik. A férfiak érzelmeivel nem lehet játszani.

Nem érdemes játszani a férfiak érzelmeivel – 150 éve hódít Georges Bizet Carmenje

Nem érdemes játszani a férfiak érzelmeivel – 150 éve hódít Georges Bizet Carmenje

Kevés opera mondhatja el magáról, hogy másfél évszázaddal a bemutatója után is ugyanazzal az erővel képes hatni a közönségre, mint a maga korában. Georges Bizet Carmenje ezek közé tartozik. A Habanera első taktusait szinte mindenki felismeri, Escamillo torreádordala a klasszikus zene egyik legismertebb slágere lett, a cigánylány és Don José tragikus szerelme pedig újra és újra bebizonyítja, hogy a pillanatnyi fellángolások és a valódi féltékenység története ugyanúgy hat ma is, mint 150 éve. A Carmen nem először tér vissza a Dóm térre. A mű 1969-ben szerepelt először a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán, legutóbb pedig tizenöt évvel ezelőtt láthatta itt a közönség. Különösen szép egybeesés, hogy mindez éppen abban az évben történik, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok fennállásának 95. évfordulóját, egyben 75. évadát ünnepli.

Hirdetés