Kevés magyar író van, akinek a nevét szinte mindenki ismeri, még akkor is, ha az utolsó kötelező olvasmány óta évek, sőt évtizedek teltek el. Gárdonyi Géza közéjük tartozik. Az Egri csillagok nem csupán egy regény, hanem közös kulturális élmény: generációk nőttek fel Bornemissza Gergely és Vicuska történetén, az egri vár hőseinek bátorságán és azon a meggyőződésen, hogy a legnagyobb győzelmek sokszor nem túlerővel, hanem kitartással születnek.
Pedig Gárdonyi élete korántsem volt olyan diadalmenet, mint amilyennek utólag tűnhet. 1863-ban született Agárdpusztán, eredeti neve Ziegler Géza volt. Tanítónak készült, majd újságíróként dolgozott Győrben, Szegeden, Aradon és Budapesten is, mielőtt végleg az irodalom mellett döntött volna. A családi élete sem alakult boldogan: házassága megromlott, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyre inkább a magányt keresse. Élete második felét Egerben töltötte, ahol szinte remeteként alkotott. Nem véletlenül ragadt rá az „egri remete” elnevezés.

Könyvek ezrei vették körül, Gárdonyi minden művéhez alapos történeti előtanulmányokat végzett
A visszahúzódás azonban nem jelentett bezárkózást a gondolatok elől. Éppen ellenkezőleg: Gárdonyi szenvedélyesen érdeklődött a történelem, a filozófia, a vallás, a nyelvek és a lélektan iránt. Otthonának dolgozószobája valóságos szellemi műhellyé vált, ahol könyvek ezrei vették körül, miközben újabb és újabb történeteken dolgozott. Nem csupán író volt, hanem kíváncsi kutató is, aki minden művéhez alapos történeti előtanulmányokat végzett.
Az olvasók többsége természetesen az Egri csillagok miatt emlékszik rá. A regény 1901-ben jelent meg, és rövid idő alatt a magyar történelmi regény egyik csúcsteljesítményévé vált. A török ostrom történetét ugyan történelmi alapokra építette, de a szereplők emberi sorsa, szerelme, félelme és bátorsága teszi igazán időtlenné. Gárdonyi nem pusztán csatákat akart bemutatni: azt szerette volna megmutatni, mire képes az ember, amikor minden elveszni látszik.

Gárdonyi mindig azt kereste, mi zajlik az ember lelkében
Pedig életműve jóval gazdagabb ennél az egyetlen regénynél. A láthatatlan ember a hunok világába vezeti az olvasót, az Isten rabjai Árpád-házi Szent Margit életét dolgozza fel, míg az Ida regénye már a lélektani ábrázolás finomságával tűnik ki. Gárdonyi mindig azt kereste, mi zajlik az ember lelkében. Hősei nem hibátlan szoboralakok, hanem hús-vér emberek, akik vívódnak, tévednek, szeretnek és remélnek.
Éppen ezért művei ma is frissek tudnak maradni. A történelem nála soha nem önmagáért érdekes, hanem azért, mert tükröt tart a jelennek. Mit jelent hűségesnek lenni? Hol kezdődik a bátorság? Lehet-e a szeretet erősebb a gyűlöletnél? Ezek a kérdések ugyanúgy foglalkoztatják a mai olvasót, mint több mint száz évvel ezelőtt.

Olyan pszichológiai mélységet adott szereplőinek, amely a 20. századi regényirodalmat előlegezte meg
Sokan meglepődnek azon is, hogy Gárdonyi mennyire modern író volt. Szerette a kísérletezést, saját titkosírást dolgozott ki, naplóit különleges jelekkel írta, és folyamatosan új technikákat keresett a történetmeséléshez. Egyszerre volt hagyományőrző és újító: tisztelte a múltat, de közben olyan pszichológiai mélységet adott szereplőinek, amely a 20. századi regényirodalmat előlegezte meg.
Halála után az egri várban temették el. Sírkövén mindössze két szó olvasható: „Csak a teste.” Rövid felirat, mégis sokat elárul arról, hogyan gondolkodott az emberről és a művészetről. Mintha azt üzenné: az alkotó meghalhat, de a gondolatai tovább élnek azokban, akik újra és újra kézbe veszik könyveit.
Ha úgy érzi, jól ismeri Gárdonyi Gézát, most próbára teheti tudását az író közelgő születésnapja alkalmából. Tudja, mi volt az író eredeti neve? Melyik regényében jelenik meg Attila világa? És emlékszik arra, milyen jelzővel illeti az irodalomtörténet a magányosan alkotó mestert? Töltse ki kvízünket, és derüljön ki, mennyire jártas a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusának életében és műveiben!
AJÁNLÓ
Töltsön ki más kvízeket is. ITT
És kövessen be minket a Facebookon. ITT

