Napi jegyzet: Mindenki megmondja, de csak csinálják

Napi jegyzet: Mindenki megmondja, de csak csinálják

Én nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én a Terminátor 1-et hajlamos vagyok unni néha, viszont a Terminátor 2-t soha. Szerintem sokkal jobb és látványosabb film. És tényleg elképesztő volt, ahogy ide-oda folydogált a T-1000-es, és úgy tűnt, hogy ezt a valamit már soha nem lehet kiirtani. Főleg lelőni nem lehetett, mert ugye akkor csak több lesz benne a fém. Amúgy az emberek ellen forduló mesterséges intelligencia rémképét én, ha igazán belegondolok, soha nem értettem. Fejleszt az emberiség valamit, mert csak nem magától jött ez létre, amibe bele van kódolva, hogy idővel kiírt itt mindenkit. Erre az érzékeny művészek már igen hamar rájönnek, temérdek filmben ábrázolják is azt, ami aztán (reméljük, hogy nem, de) lehet, hogy bekövetkezik. És, ha ellenünk fordul a vasaló, akkor kiírtjuk, beolvasztjuk, és inkább járunk gyűrött ruhában, de nem vasalunk többet. Mert a vasaló elképesztően veszélyes dolog. Olyan ez, mint a tudjuk, merjük, tesszük. 35 éve már egyértelmű, hogy a Skynet a végzetünk. De azért csak továbbra is dollármilliárdokat ölünk bele, hogy fejlesszük. Egyébként a kedvencem az, hogy arra is sokat költünk, hogy úgy nézzen ki, mint mi, emberek. A robot. Hogy aztán ne tudjuk megkülönböztetni a vasalót a feleségünktől.

„Hasta la vista, baby!”, avagy újra a mozikban a 35 éves Terminátor 2. – Az ítélet napja

„Hasta la vista, baby!”, avagy újra a mozikban a 35 éves Terminátor 2. – Az ítélet napja

Harmincöt év telt el azóta, hogy James Cameron másodszor is elhozta a mozivászonra a Terminátort, és közben gyakorlatilag újraértelmezte, mit jelent egy nagyszabású akciófilm. A Terminátor 2. – Az ítélet napja most felújított 4K-s és 3D-s változatban tér vissza egyes magyar mozikba. A film különös módon ma talán még aktuálisabbnak tűnik, mint 1991-ben: mesterséges intelligenciáról, önállósodó gépekről és arról beszél, mi történik, ha az ember olyan technológiát hoz létre, amelyet később már nem tud irányítani. Cameron maga is úgy fogalmazott, hogy a film arról szól, ahogy a jók legyőzik az MI szuperintelligenciáját, és szerinte ez az üzenet ma talán minden korábbinál aktuálisabb.

Napi jegyzet: Tűzijáték. Szent István. Öröm

Napi jegyzet: Tűzijáték. Szent István. Öröm

Emlékszem életem első tűzijátékára. Emlékszem az érzésre, arra az izgalommal teli felemelő érzésre, ami elfogja az embert, amikor beindulnak a lövedékek. Amikor színes csillagok lepik el az eget. Amikor különböző formák alakzatokba rendeződnek. De ez később jött. Az alakzat. A szüleim mesélték, hogy az első tűzijátékot tátott szájjal néztem végig. Annyira elvarázsolt. Mert abban van varázslat, hogy a magyar, ha csak néhány pillanatra, az egész világegyetemnek üzeni, hogy itt vagyunk, és nagyon jól érezzük magunkat itt. A második ámulat akkor jött, amikor megtudtam, hogy a magyarság legnagyobb ünnepe ez. Az államalapításé, Szent Istváné, az új kenyéré. És nagyon büszke voltam. Büszke voltam arra, hogy a magyarok ilyen szépen ünneplik meg az első királyukat. És azóta is mindig büszkeséget érzek, ha augusztus 20-án látom a tűzijátékot. Azóta már fejlődött a technika. Az égen nemcsak ezernyi tündöklő csillagot látni, hanem azt is, hogy alakzatokba rendeződve kirajzolódik a Szent Korona. A magyarok Szent Koronája. Ami az egész világnak üzeni, hogy itt vagyunk, és mint Hunyadi János vagy Dobó István, vigyázzuk a legfontosabb kulturális értékeinket. Itt vagyunk, és soha nem megyünk sehova. Mert ez a föld a miénk. És ezt az örömöt senki nem veheti el.

Darwin-játszma, avagy könyvajánló a hosszú hétvégére: Kamaszbosszúból lavina

Darwin-játszma, avagy könyvajánló a hosszú hétvégére: Kamaszbosszúból lavina

Tizenegy évvel az első megjelenése után újraszerkesztett kiadásban tér vissza Mészöly Ágnes Darwin-játszma című regénye. Az elitgimnáziumban játszódó történet első pillantásra egy kamaszbosszú történetének tűnik, valójában azonban ennél jóval kellemetlenebb kérdéseket tesz fel. Mi történik, amikor egy jogosnak érzett sérelem bosszúvá változik? Mikor lesz a tréfából manipuláció, a manipulációból hatalmi játszma, a játékból pedig tragédia? És vajon ki a felelős akkor, amikor egy közösségben mindenki csak egy kicsit lép túl egy határon?

Napi jegyzet: A Kultúra Reggelire margójára

Napi jegyzet: A Kultúra Reggelire margójára

Már nagyon régóta tervezem, hogy legyen egy reggeli podcast. Egy Kultúra Reggelire. És most végre elindult. Itt van a Heti podcast rovatunkban, meg lehet hallgatni. Egy zenés reggeli ébresztő magazin. Most még nem túl hosszú, és nincsen minden nap, de szeptembertől minden nap lesz. Napi podcast. És hosszabb is lesz idővel. Meg – remélhetőleg – lesz benne beszélgetés is. Zene már most is van. Valami olyat szeretnék elindítani, amilyet mindig is hallgatni szerettem volna reggel, de soha nem találtam még csak hasonlót sem hozzá. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogyan indul az ember napja. Milyen zenék és milyen kulturális hírek veszik körül. A kultúra ugyanis a mi védőbástyánk. Ha rossz a kedvünk, ha úgy érezzük, hogy senkire nem lehet számítani, a kultúra mindig ott van. Kézen fog és hazavezet. Ha úgy érezzük, hogy mindenki elhagyott, egy jó könyv, egy jó film, egy jazzlemez mindig kéznél kell, hogy legyen. A kiállítás látogatása és a színházba járás társas tevékenység. De egy jó könyv olvasása közben egy jó jazz lemez hallgatása más dimenziókba visz. Szóval, ha reggel ébredezne, és kortyolgatja épp a kávét, hallgasson meg minket! Mi segítünk abban, hogy tudja, milyen kulturális élet vesz körbe minket. Bennünk nem fog csalódni.

Napi jegyzet: Még egy gondolat a jóságról

Napi jegyzet: Még egy gondolat a jóságról

Végre láthatunk olyat is, amikor kiderül, hogy aki jónak tünteti fel magát, az nem is olyan jó. Amúgy is red flag, ha valaki tökéletes, vagy annak akarja feltűntetni magát. A magyar Wicked, amelyet Szente Vajk rendezett a Szegedi Szabadtéri Játékokon szépen körbejárja a jóság problémáját. Mert gondoljuk csak végig, ha valaki folyamatosan csak azt szajkózza, hogy ő milyen jó, és milyen szép, akkor hamar megunják az emberek. Ez a fajta jóság ugyanis unalmas. Arról már nem is beszélve, hogy hazugság az egész. És ez még a holdról is látszik. Mármint a hazugság. Mert a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, a jóság bajnokairól nem is beszélve. Az ilyenfajta jóság mögött mindig kisebbségi komplexus is van, sőt, általában tényleges hiány. Esetünkben a képességekben van hiány. Másrészről meg azt is egészen elképesztően bemutatja Szente Vajk rendezése, milyen könnyen áll át a sötét oldalra ez a fajta jóság. Ahogy az előadásban is elhangzik: engem te nem csapsz be ezzel a jósággal. Mert itt a jóságnak nevezett valami ünnepelteti magát, és ahelyett, hogy fénnyé és lánggá alakítaná át azt, ami vagy amivel találkozik, itt azt szeretné hallani, hogy ő mennyire jó. És így az élet is milyen jó már. És milyen szabad. Ugye?

SZÍNIKRITIKA – Látványos varázslat, keserű igazságok – A Wicked a Szegedi Szabadtéri Játékokon rámutat a hatalommal való visszaélésre

SZÍNIKRITIKA – Látványos varázslat, keserű igazságok – A Wicked a Szegedi Szabadtéri Játékokon rámutat a hatalommal való visszaélésre

A Wicked világsikerű musical, amelyet a Broadwayen több mint két évtizede játszanak. A dalai önálló életet élnek, a történetét pedig nemrég dolgozták fel egy kétrészes hollywoodi filmben, amely sokáig a Netflixen is a legnépszerűbb film volt. Egyrészt így könnyebb felkelteni a figyelmet az előadás iránt, másrészt magas elvárásoknak kell megfelelni. Szerencsére azonban Szente Vajk rendezése nem egyszerű másolat, nem is volt könnyű elfogadtatni a jogtulajdonosokkal, hogy ez egy magyar verzió lesz. De úgy látszik, hogy sikerült. Egészen jó helyen vannak a hangsúlyok az előadás társadalomkritikus hangvételét illetően, a színészek pedig beleadtak apait és anyait azért, hogy megszülethessen a varázslat.

Napi jegyzet: Miért szakadt be a gát, és kezdtem el egyszer csak olvasni? A megoldás kulcsa René Goscinny

Napi jegyzet: Miért szakadt be a gát, és kezdtem el egyszer csak olvasni? A megoldás kulcsa René Goscinny

Nem akar olvasni a gyerek, panaszkodott édesanyám nagymamámnak, és hozzátette ilyenkor mindig, hogy mi lesz így belőle. Mindig a foci, meg a tenisz, meg a pingpong. Fiúgyerek nehezen üldögél egyhelyben, én kifejezetten nem voltam az a megülős típus, az majd csak később jött, a lusta kamaszkorral, de akkorra már a könyvek is az életem részét képezték. Egy kéthetes nyaralásra 6-8 könyvvel indultam már ekkor, sokszor még kevés is volt, ilyenkor venni kellett. Nem tudott olyan hosszú lenni az éjszaka, hogy én ne faljam be fáradhatatlanul a könyvet. De hogyan jutottunk el onnan, hogy nem olvas a gyerek, oda, hogy venni kell könyvet a nyaralás során, mert kevés a 6-8 darab? A megoldás kulcsa René Goscinny és az Asterix-képregények. Igen, először képregényeket olvastam. Lehet, hogy ezért is lett az irodalom mellett a filmművészet és a színház a második és harmadik szerelmem. Az Asterix-képregényeket, amelyek kis füzetekben jelentek meg, nagymamám hozta minden héten. Kitartóan. Nem szólt semmit, a párnámra rakta. És nem kérdezett semmit az olvasásról. Aztán Kockás magazint is hozott és Ifjúsági Magazint, de azokkal már mindig járt egy-egy Delfin-könyv is. Mindent mindig elolvastam, amit hozott, illetve amit a párnámon találtam, mint egy titkos üzenetet. Vele szavak nélkül értettük meg egymást.

Hogyan esett Obelix a varázsitalos kondérba? – Száz éve született René Goscinny

Hogyan esett Obelix a varázsitalos kondérba? – Száz éve született René Goscinny

Hogyan esett Obelix a varázsitalos kondérba? Miért lett Asterixből világsztár, és hogyan született meg A kis Nicolas? René Goscinny száz évvel születése után is a francia humor egyik megkerülhetetlen alakja. A Móra Kiadó most egy különleges kötettel idézi fel az író örökségét: megjelent az Asterix-sorozat különleges „0. része”, amely végre elmeséli Obelix legendás gyerekkori balesetét. Az Asterix mára jóval túlnőtt a képregényfüzeteken. A sorozatnak eddig több mint negyven képregényalbuma, számos különkiadása és illusztrált kötete jelent meg, a történetekből pedig animációs és élőszereplős filmek, videojátékok, társasjátékok és egyéb adaptációk is készültek.A számok önmagukért beszélnek: a képregények világszerte több mint 393 millió példányban keltek el, és a sorozat 89 nyelven, valamint további 31 nyelvjárásban érhető el. Ez már nem egyszerűen egy sikeres francia képregénysorozat, hanem valódi nemzetközi kulturális sikertörténet.

Hirdetés