Tizenegy évvel az első megjelenése után újraszerkesztett kiadásban tér vissza Mészöly Ágnes Darwin-játszma című regénye. Az elitgimnáziumban játszódó történet első pillantásra egy kamaszbosszú történetének tűnik, valójában azonban ennél jóval kellemetlenebb kérdéseket tesz fel. Mi történik, amikor egy jogosnak érzett sérelem bosszúvá változik? Mikor lesz a tréfából manipuláció, a manipulációból hatalmi játszma, a játékból pedig tragédia? És vajon ki a felelős akkor, amikor egy közösségben mindenki csak egy kicsit lép túl egy határon?
Van az iskolai bullyingnak egy pontja, amelyről különösen nehéz beszélni. Nem az, amikor már mindenki számára egyértelmű, hogy valami nagyon rossz történt, hanem az azt megelőző időszak. Amikor még lehet azt mondani, hogy „csak vicc volt”. Amikor valaki még csak meg akar leckéztetni valakit. Az a pillanat, amikor egy üzenet még „nem jelent semmit”, és bár a többiek látnak valamit, de inkább nem szólnak. És amikor a felnőttek azt gondolják, hogy majd a gyerekek megoldják egymás között. A Darwin-játszma pontosan ezt a veszélyes zónát vizsgálja.
Észrevétlenül változik meg a határ játék és valódi következmény között
A regény középpontjában egy versenyistállóként működő elitgimnázium négy tehetséges diákja áll. A lányok úgy érzik, hogy osztályfőnökük alkalmatlan arra a pozícióra, amelyet betölt, mégis olyan hatalom van a kezében, amely közvetlenül befolyásolhatja az ő jövőjüket is. Az elégedetlenségből először csak egy lecke lenne. Egy kis bosszú, amelynek a szereplők szerint megvannak az okai. Csakhogy a bosszú ritkán marad ott, ahol eredetileg elkezdődött. A történet egyik legnyugtalanítóbb eleme éppen az, ahogy észrevétlenül változik meg a határ játék és valódi következmény között. A főszereplők egy ideig úgy gondolják, hogy ők irányítják az eseményeket. Van tervük, intelligensek, összetartanak, és azt hiszik, pontosan tudják, meddig mehetnek el. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a helyzet már nem az ő kezükben van.Ez a Darwin-játszma egyik legerősebb felismerése: nem feltétlenül akkor veszítjük el az irányítást, amikor valaki elveszi tőlünk, hanem akkor, amikor már azt hisszük, teljes egészében nálunk van.
A Darwin-játszma az önigazolási mechanizmust vizsgálja
Mészöly Ágnes regényének különösen érdekes rétege az elit helyzetének vizsgálata. A négy lány nem kiszolgáltatott, eszköztelen kamasz. Éppen ellenkezőleg: tehetségesek, intelligensek, magabiztosak, és pontosan tisztában vannak saját képességeikkel. Ez azonban nemcsak előnyt jelent számukra, hanem veszélyt is. Mert könnyű elhinni, hogy ha valaki okosabb a többieknél, akkor jobban is tudja, mi a helyes. Ha valaki tehetséges, könnyebb elnézni neki egy határátlépést. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy vele igazságtalanság történt, akkor az önigazolás szinte magától épül fel. A Darwin-játszma éppen ezt az önigazolási mechanizmust kezdi el boncolgatni. Mikor lesz az igazságérzetből bosszúvágy? Mikor lesz a jogos kritika megalázás? És mikor válik az áldozatból elkövető? A regény nem akar egyszerű választ adni ezekre a kérdésekre. Sőt, egyik legnagyobb erénye, hogy kifejezetten kényelmetlen helyzetben hagyja az olvasót. Nem lehet egyszerűen kijelölni egy szereplőt, rámutatni, és azt mondani: ő a hibás.
A tragédiához nem egyetlen nagy bűn vezet, hanem sok apró döntés
A bullyingról szóló történetek gyakran két oldalra osztják a világot: vannak az elkövetők, az áldozatok, és valahol a háttérben a felnőttek, akik megpróbálnak rendet tenni. A Darwin-játszma ennél sokkal szigorúbb képet fest. Mészöly Ágnes nem engedi meg a felnőtteknek, hogy egyszerűen kívülállóként szemléljék az eseményeket. A pedagógusok, a szülők és maga az intézmény is része annak a rendszernek, amelyben a konfliktus kialakul. A hallgatás, a félrenézés és a látszatmegoldások nem semleges cselekedetek. Ez különösen fontos gondolat egy olyan világban, ahol egy iskolai konfliktusra könnyű azt mondani: „majd elmúlik”. Nem múlik el.
A szerző megfogalmazása szerint „igenis lehet mulasztással vétkezni”. És talán ez a regény egyik legfontosabb állítása. Nemcsak akkor lehet felelősségünk valamiben, ha mi magunk tettük meg a döntő lépést. Akkor is lehet, ha észrevettük, hogy valami történik, de nem tettünk semmit. A felnőttek felelőssége persze nem jelenti a kamaszok felmentését. Éppen ellenkezőleg. A regény attól válik igazán kellemetlenné, hogy többféle felelősség létezik egyszerre. A lányok meghoznak bizonyos döntéseket. A felnőttek elmulasztanak másokat. Az intézmény működése újabb konfliktusokat termel. A környezet pedig hallgat. A tragédiához így nem egyetlen nagy bűn vezet, hanem sok apró döntés.
A való életben nincs újrakezdés gomb
A Darwin-játszma egyik legfontosabb témája az, amit ma bullyingként vagy iskolai zaklatásként ismerünk. De a regény azért tud ennél többet mondani, mert nem kizárólag a látványos agresszióra koncentrál. A határátlépések sokszor egészen kicsiben kezdődnek. Egy megalázó megjegyzéssel. Egy pletykával. Egy manipulált helyzettel. Egy olyan tréfával, amelyen mindenki nevet, kivéve azt, akiről szól. És amikor az első következmény megérkezik, gyakran már késő visszamenni az elejére. Ezért működik a regény címében szereplő „játszma” is. A szereplők egy ideig úgy érzik, mintha stratégiai játékot játszanának. Lépnek, ellenlépés érkezik, újabb lépés következik. Csakhogy az emberek nem sakkfigurák. A való életben nincs újrakezdés gomb. És egy ponton már nem lehet azt mondani, hogy „ezt nem gondoltuk komolyan”.
A Darwin-játszma egyik fontos tanulsága, hogy minden döntés hatással van a következőre
A regény új kiadásának egyik legfontosabb aktualitása éppen az, hogy a világ ugyan változott, az alaphelyzet azonban meglepően ismerős maradt. Az iskolákban ma is jelen van a teljesítménykényszer, a hierarchia, a kortársaknak való megfelelés és az online térből érkező folyamatos nyomás. A bullying formái változhatnak, de az alapmechanizmusok kevésbé. Mészöly Ágnes szerint az oktatási rendszernek való kiszolgáltatottság, a hatalom és az egyén viszonya, valamint az elitbe tartozók határátlépései és azok következményei ma is jelen vannak. A Darwin-játszma legnagyobb erénye, hogy nem mondja azt, hogy vannak a jók és a rosszak, a hibás gyerekek és a tehetetlen felnőttek. Inkább egy olyan rendszert mutat, amelyben minden döntés hatással van a következőre. És ettől a regény sokkal nyugtalanítóbbá válik. Mert olvasás közben nemcsak azt kérdezhetjük, hogy „ki volt a hibás?”, hanem azt is: én mikor szóltam volna? Mikor állítottam volna meg a többieket? Mikor vettem volna észre, hogy valaki segítségre szorul?
Mészöly Ágnes 2002 óta publikál, meséket, ifjúsági és történelmi regényeket, riportkönyveket, krimiket és olvasni tanulóknak szóló köteteket ír. A Móra Kiadónál megjelent első ifjúsági lélektani regénye a Darwin-játszma volt. Műveiben visszatérő téma a tehetség, a másság, az emberi kapcsolatok és a társadalmi felelősség; szemléletére konduktori munkája is nagy hatással volt.
AJÁNLÓ
Olvassa el legújabb színikritikánkat. ITT
És kövessen be minket a Facebookon. ITT