Hogyan esett Obelix a varázsitalos kondérba? Miért lett Asterixből világsztár, és hogyan született meg A kis Nicolas? René Goscinny száz évvel születése után is a francia humor egyik megkerülhetetlen alakja. A Móra Kiadó most egy különleges kötettel idézi fel az író örökségét: megjelent az Asterix-sorozat különleges „0. része”, amely végre elmeséli Obelix legendás gyerekkori balesetét.
Van egy kérdés, amelyre az Asterix-rajongók évtizedek óta ugyanazt a választ kapják: miért nem ihat Obelix a Panoramix által főzött varázsitalból? A magyarázat egyszerű és tökéletesen abszurd: mert amikor még kicsi volt, beleesett a druida kondérjába. Azóta is hiába próbálkozik, Panoramix nem engedi neki, hogy újra kortyoljon belőle. Obelix ugyanis már így is természetfeletti erővel rendelkezik. A történet sokáig csak egy visszatérő poén volt az Asterix-képregényekben. Most azonban végre részletesebben is megismerhetjük a legendás baleset történetét. A Móra Kiadó René Goscinny születésének századik évfordulója alkalmából jelentette meg a Hogyan esett bele Obelix a druida kondérjába, amikor kicsi volt? című különleges képregényt, amelyet joggal tekinthetünk az Asterix-univerzum „nulladik részének”.
A baleset, amely mindent megváltoztatott
A különös történet nem teljesen új: René Goscinny és Albert Uderzo már 1962-ben, mindössze három évvel az első Asterix-kaland után megjelentette a Pilote magazinban. Akkor azonban még csak három Uderzo-illusztráció kísérte a szöveget. A teljes képi változatra egészen 1989-ig kellett várni, amikor a történet önálló albumként is napvilágot látott. A különkiadás egyik legnagyobb érdekessége éppen az, hogy egy olyan történetet bont ki, amelyet az olvasók valójában már régóta ismernek – csak éppen mindig másképpen hallottak róla. A „Beleesett a kondérba, amikor kicsi volt!” ugyanis szinte az Asterix-univerzum egyik állandó szállóigéjévé vált. Ezúttal viszont maga Asterix meséli el, mi történt annak idején. És persze nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy sejtsük: egy átlagos gall gyerek és egy hatalmas üstnyi varázsital találkozásából nem születhet hétköznapi történet.
René Goscinny, a humor nagy mestere
Ha Obelix a varázsitalba esett bele, akkor René Goscinnyről nyugodtan mondhatjuk, hogy valami egészen másfajta főzetben már gyerekkorában megmártózhatott. Olyan humorérzéket hozott magával, amelynek köszönhetően egyszerre tudott szórakoztatni gyerekeket és felnőtteket, miközben az Asterix-történetekben a társadalmi és politikai kikacsintások is rendszeresen megjelentek. Goscinny 1926. augusztus 14-én született Párizsban. Gyermekkorának jelentős részét Argentínában töltötte, ahol családjával élt. Már fiatalon érdekelte a rajzolás, képzőművészeti tanulmányokat folytatott, és tinédzserként egy reklámügynökségnél vállalt munkát segédillusztrátorként.
Élete később meglehetősen kalandos fordulatokat vett. Megfordult New Yorkban, szolgált a francia hadseregben, és hosszú ideig kereste a helyét a képregény- és illusztrációs világban. A siker nem érkezett egyik napról a másikra. Amikor azonban végre lehetőséget kapott a World Press/International Press munkatársaként, megismerkedett Albert Uderzóval. Ez a találkozás nemcsak két alkotó barátságát, hanem a képregénytörténet egyik legsikeresebb szerzőpárosát is létrehozta. Goscinny írta, Uderzo rajzolta – és megszületett Asterix.
Asterixék világa sokkal több egy vicces képregénynél
1959-ben Goscinny, Uderzo és François Clauteaux közreműködésével megszületett a Pilote magazin, amelynek első száma már az Asterix első kalandját is tartalmazta. A siker szinte azonnali volt. A két gall hős története ugyan egy kitalált faluban játszódik, a rómaiak elleni állandó küzdelem pedig látszólag egyszerű komikus alaphelyzet, valójában azonban az egész sorozat tele van kulturális és társadalmi utalásokkal. Asterix a furfangos kis gall, Obelix pedig a kissé együgyű, ám elképesztően erős barátja. Együtt állnak ellen a rómaiaknak, akik minden alkalommal megpróbálják – többnyire sikertelenül – megtörni a falu lakóinak ellenállását. A történetekben közben megjelennek a bürokrácia, a politika, a háború, a pénz, a kereskedelem és a nemzeti büszkeség görbe tükrei is. A poénok egy része ráadásul egészen másképpen működik egy gyerek és egy felnőtt számára. A legfiatalabbak nevetnek Obelix ügyetlenkedésén vagy a rómaiak állandó elpáholásán, a felnőttek pedig észreveszik a történelmi, politikai és kulturális kikacsintásokat. Talán ez az Asterix egyik legnagyobb titka: minden korosztály élvezi a történeteket csak másként.
393 millió példány a René Goscinny-universum
Az Asterix mára jóval túlnőtt a képregényfüzeteken. A sorozatnak eddig több mint negyven képregényalbuma, számos különkiadása és illusztrált kötete jelent meg, a történetekből pedig animációs és élőszereplős filmek, videojátékok, társasjátékok és egyéb adaptációk is készültek.A számok önmagukért beszélnek: a képregények világszerte több mint 393 millió példányban keltek el, és a sorozat 89 nyelven, valamint további 31 nyelvjárásban érhető el. Ez már nem egyszerűen egy sikeres francia képregénysorozat, hanem valódi nemzetközi kulturális jelenség. Asterixék ráadásul generációról generációra öröklődnek. Aki gyerekként olvasta őket, később a saját gyerekének is megmutathatja a gallokat, és jó eséllyel közben maga is újra felfedezi azokat a poénokat, amelyeket gyerekként még nem feltétlenül értett. Az univerzum egyik későbbi sikerszereplője lett Idefix, Obelix kiskutyája is, aki saját történetekben szólítja meg a fiatalabb közönséget.
A kis Nicolas, René Goscinny másik nagy dobása
Aki René Goscinnyt kizárólag Asterix miatt ismeri, annak érdemes felfedeznie a szerző másik halhatatlan figuráját, A kis Nicolast is. A karakter eredetileg képregényként indult 1955-ben, de ez a forma nem bizonyult igazán sikeresnek. Goscinny ezért újragondolta a figurát, és Jean-Jacques Sempé rajzaival együtt rövid, gyerekhangon megszólaló történeteket kezdett írni róla. Ez a változat már telitalálatnak bizonyult. Az első történet 1959-ben jelent meg, az első illusztrált kötet pedig 1960-ban. A kis Nicolas világa egészen más, mint Asterixé, a humor alapja azonban ugyanaz: Goscinny pontosan tudta, hogyan kell egy hétköznapi helyzetből komédiát csinálni. Nicolas számára egy iskolai konfliktus, egy baráti veszekedés vagy egy családi program ugyanolyan izgalmas kaland lehet, mint Asterixnek egy római légió megtámadása. Goscinny és Sempé összesen 222 kis Nicolas-történetet alkotott. Ezekben a gyerekkor egyszerre jelenik meg ártatlannak, mulatságosnak és meglepően ismerősnek.
Goscinny 100
Goscinny századik születésnapján talán nincs is jobb módja az emlékezésnek, mint újra elővenni valamelyik Asterix-albumot. Vagy végre kideríteni azt, amit évtizedek óta csak hallgatunk: hogyan is esett bele Obelix abba a bizonyos kondérba? A válasz most már ott van a könyvesboltok polcain. És ha Panoramix nem is adhat belőle egy kortyot sem, az biztos, hogy Goscinny humorából még mindig bőven jut mindenkinek.
AJÁNLÓ
Olvasson a festők festőjéről szóló dokumentumfilmről is. ITT.
És kövessen be minket a Facebookon. ITT