Az új adásban a Még egy kívánságról beszélgetünk az alkotókkal, mert a hazai bemutató előtt a Veszprém-Balaton Filmpikniken vetítették a filmet.
Napi jegyzet: Hol van már az a kedves, romantikus, kincskereső filmnek induló Outer Banks
Már látható az Outer Banks legújabb, immár ötödik évada, kamaszok kedvenc, kincskereső, romantikus sorozata. Le is zúzza az ember a lányaival. Nem is értem minek gyártanak sorozatokat, lehetne minden film 8 órás, mint valamiféle Tarr Béla szépségversenyen. Mit nekünk 8 óra filmnézés, csak legyen elég pizza, chips és csoki. De nem is ezt akarom mondani. Hanem azt, hogy megemlítem a lányomnak, hogy én már nem is tudom, ebben a sorozatban kik a bűnözők. Erre ő rávágja, hogy ők a bűnözők, a hőn szeretett hőseink. Akik annyi drogot lopnak a maffiától, mint kétheti nyaralás nagybőröndje. Szemrebbenés nélkül, mert élni is kell valamiből. Aztán egy másik szereplő meg a rendőrök orra előtt robbant fel egy kocsit. A harmadik meg kizsarolja, hogy hagyják futni, bár meggyilkolt valakit (egy másik rendőrt). Így megy ez az amerikai sorozatokban, ezt nézik a kamaszok ma szerte a világban. Szóval ott tartottam, hogyha a fiatalok a bűnözők, a hőn szeretett hőseink, akkor már megint nagy a baj. Nem azt gondolom, hogy az erkölcsi nyugtalanság moziját kellene néznie mindenkinek (bár nem ártana, az biztos), de valami nem stimmel. Szerintem figyeljünk oda, milyen sorozatokat néznek a gyerekeink, és beszélgessünk velük sokat!
A mohácsi csata nem egyik napról a másikra bekövetkező történelmi baleset volt
Mohács nem egyetlen nap története, hanem döntések, mulasztások, félelmek és remények láncolata. A Mindig itt leszünk… Mohács 500 című rockmusical a legendák mögött álló embereket keresi: II. Lajos királyt, Szulejmánt, II. Ulászlót és mindazokat, akik egy széteső országban próbáltak dönteni a rájuk nehezedő történelmi nyomás alatt. Szomor György darabja rockzenével, reneszánsz és török motívumokkal, valamint népzenei elemekkel idézi fel a mohácsi vészhez vezető korszakot, miközben nemcsak a vereség tragédiájáról, hanem a túlélés és a megmaradás lehetőségéről is beszél. A Mindig itt leszünk… Mohács 500 ősbemutatója augusztus 29-én lesz. A Mohácson ingyenesen megtekinthető produkció szeptembertől a Budapesti Operettszínházban látható.
Napi jegyzet: Mozikban a Kiválasztottak – szerintem nem lesz ennek jó vége
Már látható a mozikban Romain Gavras Kiválasztottak című filmje. Parádés a szereposztás, a látványvilág látszik, hogy átgondolt, ám a film tartalma, mondhatjuk úgy is, hogy üzenete, úgy csapja arcon az embert, hogy a fal adja a másikat. Nem jó értelemben. Mert mit is mond a film? Ha úgy érzed, hogy neked kell megmenteni a fogyasztói kultúrába belefásult világot a világvégétől, mert néhány régi mesekönyvben olvastál valamit valamiről, akkor minden megengedett. Hiszen a világot meg kell menteni. És te, nagyjából a 20-as éveiben járó korosztály, azt hiszed, tényleg tudod a tuti frankót. Amit az öregek elrontottak, azt tehát helyre kell tolni, de gyorsan, mint egy turbó Hamlet, és ehhez akkor most már „végre” megengedett minden, de leginkább a terrorizmus és a túszejtés, a gyilkolás, meg amit csak akartok, mert a világ biztosan majd ettől lesz jobb hely. Meg a méhek miatt. Ja, nem, a méhek nincsenek benne, az egy másik film volt. Szóval itt van ez a szörnyű sok gazdag, aki rázza éppen a rongyot a filmben, hát akkor ők lesznek a feláldozhatók, rázták már eleget, most hozhatnak egy kis áldozatot. Mert valaki olvasott valamit valahol. A cél meg szentesíti az eszközt. Ezt üzeni a film. Régi nóta ez, a könyökünkön jön ki. Csak most harsogják. Nagyon erőszakosan. És ez több mint ijesztő.
Ahol a múlt újra beindul: Retró Nap a Memento Parkban. Trabant, Bambi, bakelit
Van, akinek a Trabant hangja, a Bambi üvege vagy egy régi Skála-reklám már történelem. Másnak viszont egy pillanat alatt visszahozza a gyerekkorát. Augusztus 30-án a Memento Parkban éppen ez a kettő találkozik: a történelem és a személyes emlékezet. A Retró Nap a szocializmus hétköznapjait idézi meg játékosan, humorral, régi tárgyakkal, autókkal, zenével és olyan programokkal, amelyek a fiatalabbaknak különös múltidézést, az idősebbeknek pedig ismerős emlékeket kínálnak. A Retró Nap augusztus 30-án, vasárnap 10 órától várja a közönséget a Memento Parkban. A Tanú téren rendezett programok – a KGST piactól az autómustrán át a bakelites kívánságműsorig – ingyenesen látogathatók, a Szoborpark pedig ezen a napon kedvezményes belépővel tekinthető meg. Aki pedig már augusztus 29-én ráhangolódna a korszakra, annak a nulladik napon borkóstolóval egybekötött retró borzongást kínálnak a szocializmus különleges bűnügyeiről szóló történetekkel.
KVÍZ+CIKK – Ötven éve halt meg a színészkirály, Latinovits Zoltán, de a születésnapját is a napokban ünnepeljük. Tesztelje tudását a magyar színjátszás egyik legkarizmatikusabb alakjáról?
Ötven éve halt meg Latinovits Zoltán, a magyar színjátszás egyik legkarizmatikusabb és legellentmondásosabb alakja, akinek hangját és tekintetét máig nehéz összetéveszteni bárki máséval. A Színészkirály nemcsak emlékezetes film- és színházi szerepeket hagyott maga után, hanem olyan legendás versmondásokat is, amelyekben Ady, József Attila, Radnóti vagy Nagy László sorai egészen új erőre kaptak. Öt évtizeddel a halála után is érdemes feltenni a kérdést: mi tette Latinovitsot ennyire különlegessé, és miért tudott művészete a mai napig eleven maradni?
Napi jegyzet: Elhunyt Nádas Péter
Nádas prózája soha nem akart könnyű lenni. Nem azért, mert meg akarta nehezíteni az olvasó dolgát, hanem mert számára a valóság maga sem volt egyszerű. Egy mozdulat mögött ott lehetett egy gyerekkori emlék, egy félbehagyott mondat mögött egy egész család története, egy testtartásban pedig társadalmi és történelmi tapasztalatok sűrűsödhettek össze. Regényeiben, esszéiben, emlékirataiban és fotóiban ugyanazt a makacs kérdést járta körül: hogyan lehet pontosan megmutatni azt, amit emberként soha nem látunk teljes egészében? Fiatalon fényképésznek tanult, majd újságíróként és fotóriporterként dolgozott. Ez a pálya nem valamiféle kitérő volt az irodalom felé, hanem későbbi művészetének egyik alapja. Nádas mindig is fényképszerű pontossággal figyelte a világot. A lélek nála nem valami testtől független, lebegő fogalom volt. A test része. Kevés magyar író beszélt olyan következetesen a testről, mint Nádas. A test nála a megismerés eszköze volt. Azt kutatta, hogyan árulja el magát az ember akkor is, amikor tudatosan kontrollálni próbálja önmagát. A vágy, az undor, a betegség, a halál vagy éppen a gyönyör nem elvont fogalmak nála. Fizikai tapasztalatok. Ez erőteljesen jelenik meg a Saját halál című műben. Sajnos ma bekövetkezett. Nádas Péter 83 éves volt.
Megújul a Veszprém-Balaton Filmpiknik – 3 nap, 8 helyszín, 70 film
A nyár utolsó hétvégéjén ismét a magyar filmé lesz a főszerep Veszprémben és Balatonfüreden. Augusztus 27. és 29. között megújult formában rendezik meg a Veszprém-Balaton Filmpikniket. A háromnapos esemény nyolc helyszínen mintegy hetven filmmel, két premierrel, közönségtalálkozókkal, szakmai programokkal, koncertekkel és immerzív élményekkel várja a mozirajongókat. A vetítésekre mindössze 500 forintért lehet jegyet váltani.
Itália a Várkert Bazárban: amikor a magyar festők is beleszerettek a mediterrán fényekbe
Itália évszázadok óta különleges helyet foglal el a magyar művészet történetében. A mediterrán táj, a tenger kéksége, a színes városok, az ókori romok és a déli fény számtalan magyar alkotót ihlettek meg. Most a Várkert Bazár szabadtéri kiállítása idézi fel ezt a különös művészi vonzalmat: plakátokon keresztül mutatja meg, hogyan látták magyar festők és fotográfusok Itáliát.
Napi jegyzet: Mindenki megmondja, de csak csinálják
Én nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én a Terminátor 1-et hajlamos vagyok unni néha, viszont a Terminátor 2-t soha. Szerintem sokkal jobb és látványosabb film. És tényleg elképesztő volt, ahogy ide-oda folydogált a T-1000-es, és úgy tűnt, hogy ezt a valamit már soha nem lehet kiirtani. Főleg lelőni nem lehetett, mert ugye akkor csak több lesz benne a fém. Amúgy az emberek ellen forduló mesterséges intelligencia rémképét én, ha igazán belegondolok, soha nem értettem. Fejleszt az emberiség valamit, mert csak nem magától jött ez létre, amibe bele van kódolva, hogy idővel kiírt itt mindenkit. Erre az érzékeny művészek már igen hamar rájönnek, temérdek filmben ábrázolják is azt, ami aztán (reméljük, hogy nem, de) lehet, hogy bekövetkezik. És, ha ellenünk fordul a vasaló, akkor kiírtjuk, beolvasztjuk, és inkább járunk gyűrött ruhában, de nem vasalunk többet. Mert a vasaló elképesztően veszélyes dolog. Olyan ez, mint a tudjuk, merjük, tesszük. 35 éve már egyértelmű, hogy a Skynet a végzetünk. De azért csak továbbra is dollármilliárdokat ölünk bele, hogy fejlesszük. Egyébként a kedvencem az, hogy arra is sokat költünk, hogy úgy nézzen ki, mint mi, emberek. A robot. Hogy aztán ne tudjuk megkülönböztetni a vasalót a feleségünktől.
Hirdetés