Mohács nem egyetlen nap története, hanem döntések, mulasztások, félelmek és remények láncolata. A Mindig itt leszünk… Mohács 500 című rockmusical a legendák mögött álló embereket keresi: II. Lajos királyt, Szulejmánt, II. Ulászlót és mindazokat, akik egy széteső országban próbáltak dönteni a rájuk nehezedő történelmi nyomás alatt. Szomor György darabja rockzenével, reneszánsz és török motívumokkal, valamint népzenei elemekkel idézi fel a mohácsi vészhez vezető korszakot, miközben nemcsak a vereség tragédiájáról, hanem a túlélés és a megmaradás lehetőségéről is beszél. A Mindig itt leszünk… Mohács 500 ősbemutatója augusztus 29-én lesz. A Mohácson ingyenesen megtekinthető produkció szeptembertől a Budapesti Operettszínházban látható.
A tragédia előtt még minden szereplő választhatott
Mohács története valójában jóval 1526. augusztus 29. előtt elkezdődött. A csata nem egyik napról a másikra bekövetkező történelmi baleset volt, hanem hosszú folyamat eredménye: a Magyar Királyság politikai és katonai erejének fokozatos gyengülése, az Oszmán Birodalom folyamatos terjeszkedése, az európai hatalmi viszonyok változása és az ország belső megosztottsága egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a két hadsereg végül szembekerüljön egymással. A mohácsi vereség később a magyar történelmi emlékezet egyik legerősebb traumájává vált, a rockmusical azonban nem kizárólag a bukás pillanatát akarja megmutatni. Inkább azt a világot keresi, amelyben a tragédia előtt még minden szereplő választhatott, mert tudták, a választásuknak következménye lesz.
Vajon mit tudhattak előre a kor szereplői az ismert végkifejletről?
Szomor György, a darab szerzője szerint egy egész történelmi korszakot lehetetlen lenne néhány óra alatt színpadra sűríteni. Ezért a produkció nem történelmi tablót épít, hanem emberi történetekből próbálja megközelíteni Mohácsot. A jól ismert nevek mögött ugyanis hús-vér emberek álltak: olyanok, akik szerettek, féltek, reméltek, tévedtek, vitatkoztak és döntéseket hoztak. A közönség számára már ismert végkifejlet miatt különösen érdekes kérdés, hogy ők vajon mit tudhattak mindebből előre.
Az utókor egyik nagy történelmi csapdája éppen az, hogy mindent a következmények ismeretében ítél meg. Ma már pontosan tudjuk, hogy Mohács után alapjaiban változott meg a Magyar Királyság sorsa. Tudjuk, hogy II. Lajos király meghalt, az ország pedig később három részre szakadt. Tudjuk, hogy az Oszmán Birodalom magyarországi jelenléte új korszakot nyitott. A mohácsi csata résztvevői azonban mindebből még semmit sem tudhattak. A darab egyik fontos kérdése ezért nem az, hogy ki hibázott, hanem az, hogy milyen lehetett dönteni akkor, amikor még nem lehetett látni a döntések végét.
Valóban elkerülhetetlen volt-e a vereség?
Ez nem jelenti a történelmi szereplők felmentését. A produkció nem akarja átírni a múltat, és nem állítja azt sem, hogy minden döntés szükségszerűen helyes volt. Inkább megpróbálja megteremteni azt a történelmi helyzetet, amelyben ezek a döntések megszülettek. A szerző több forrásból dolgozott, és figyelembe vette azokat az újabb kutatásokat és értelmezéseket is, amelyek az elmúlt években árnyalták a mohácsi csatáról és szereplőiről kialakult képet. A Mohácshoz kapcsolódó egyik legérdekesebb kérdés éppen az, hogy valóban elkerülhetetlen volt-e a vereség. Szomor György megközelítése szerint a katasztrófa talán késleltethető lett volna, hosszabb távon azonban rendkívül nehéz lett volna elkerülni azt a történelmi helyzetet, amelybe az ország került. A Magyar Királyság erőforrásai ugyanis eltörpültek az Oszmán Birodalom lehetőségei mellett. A végvárak fenntartása, a hadsereg finanszírozása és a folyamatos török fenyegetés olyan terhet jelentett, amelyet az ország egyre nehezebben tudott viselni.
Szomor György maga alakítja II. Ulászlót
A történet egyik központi alakja II. Lajos, az a fiatal uralkodó, akinek neve ma már szinte elválaszthatatlan Mohácstól. A mindössze húszéves király alakját azonban a musical nem csupán történelmi szimbólumként kezeli. A fiatalság, a felelősség és a hatalom ellentmondása kerül előtérbe: milyen lehetett egy olyan ország élén állni, amelynek sorsa egy fiatal uralkodó vállán nyugodott, miközben az ellenség katonai ereje sokszorosan meghaladta a magyar lehetőségeket? Hasonlóan érdekes II. Ulászló alakjának újraértelmezése. A történelemből elsősorban a „Dobzse Lászlóként” emlegetett, gyengekezű uralkodó képe maradt fenn róla, ám ez a leegyszerűsített portré aligha adja vissza a korszak összetettségét. Szomor György maga alakítja II. Ulászlót, és a szerep megformálásával éppen ezt a történelmi sztereotípiát szeretné árnyalni. Mátyás király örökségét követően ugyanis egy olyan országot kellett irányítania, amelynek fenntartása egyre nehezebb feladatnak bizonyult.
A rock keménysége találkozik reneszánsz dallamokkal
A darab egyik különleges jelenete még ennél is merészebben él az alkotói szabadsággal. A gyermek II. Lajos és a fiatal Szulejmán elképzelt találkozása természetesen nem történelmi tény, hanem fikció. Éppen ezért azonban izgalmas színházi ötlet: két olyan ember találkozik benne, akik később egymással szemben álló történelmi szereplőkké váltak. A jelenet azt a játékos, mégis komoly kérdést teszi fel, mi történt volna, ha két későbbi ellenfél még azelőtt találkozik egymással, hogy a történelem kijelölné számukra a helyüket. A rockmusical zenei világa is ezt a sokféleséget követi. A rock keménysége találkozik reneszánsz dallamokkal, török zenei motívumokkal, népzenei elemekkel és népi hangszerekkel. Ez nem pusztán hangulati játék: a különböző zenei világok egymás mellé helyezése a korszak sokszínűségét is érzékelteti. A reneszánsz Európa és az Oszmán Birodalom zenei karaktere mellett a magyar népzene is megszólal, miközben a rock energiája a konfliktusok feszültségét emeli ki.
A történelmi esemény mögött láttatni az embert
A műfajból következően természetesen nem lehet minden történelmi részletet elmondani. Egy rockmusical nem történelemkönyv, és nem is annak kell lennie. Feladata inkább az, hogy érzelmi közelségbe hozza a múltat. Aki ismeri Mohács történetét, új szempontokat kaphat, aki pedig kevésbé jártas a korszakban, az emberi sorsokon keresztül találhat kapaszkodót. A cél nem az, hogy a néző minden évszámot megjegyezzen, hanem hogy a történelmi esemény mögött meglássa az embert. Ez különösen fontos Mohács esetében, amely évszázadokon keresztül elsősorban a magyar vereség, a nemzeti tragédia és a bukás szimbólumaként élt a köztudatban. A Mindig itt leszünk… már a címével is más hangsúlyt keres. A tragédia mellett a túlélés, a megmaradás és a továbbélés gondolatát állítja középpontba. Hiszen Mohács története nem ért véget 1526-ban. Az ország története folytatódott, a magyar kultúra túlélte a pusztítást, és maga a mohácsi vereség is az évszázadok során a nemzeti emlékezet egyik meghatározó történetévé vált.
Nemcsak királyokat és hadvezéreket látunk
A produkció létrehozásának egyik legnagyobb kihívása éppen ez lehetett: úgy beszélni egy mindenki által ismert történetről, hogy közben ne váljon kiszámíthatóvá. Ehhez a színház az emberi oldal felől közelít. Nemcsak királyokat és hadvezéreket látunk, hanem döntési helyzetben lévő embereket. A történelem ugyanis mindig utólag tűnik rendezettnek. Amikor benne élünk, inkább bizonytalanság, félelem, remény és egymásnak feszülő érdekek alakítják. Szomor György szerzőként és II. Ulászló megformálójaként is része az előadásnak, ugyanakkor tudatosan átengedte a rendezői gondolkodás lehetőségét Homonnay Zsoltnak. Mint fogalmazott, a színház alapvetően társasjáték: az alkotók akkor tudnak igazán jó előadást létrehozni, ha nem egyetlen ember elképzelését hajtják végre, hanem mindenki hozzáteszi a saját gondolatait. Ez a szemlélet különösen jól illeszkedik egy olyan történethez, amely maga is sokféle nézőpontból vizsgálható.
A Mindig itt leszünk… Mohács 500 ősbemutatója augusztus 29-én lesz. A Mohácson ingyenesen megtekinthető produkció szeptembertől a Budapesti Operettszínházban is látható.
Nyitókép: Mindig itt leszünk… Mohács 500 (Fotó: Janus Erika)
AJÁNLÓ
Olvasson Bozsik Yvette-, Sík Milán- vagy Süle Dalma-nagyinterjút lapunkban. ITT
És kövessen be minket a Facebookon. ITT