Kevés magyar gyerekkönyv mondhatja el magáról, hogy több mint hetven évvel a megjelenése után is ugyanazzal a természetességgel talál utat a gyerekekhez. Szepes Mária Pöttyös Pannija ilyen történet. A szerethető mesehős idén nyáron nemcsak megújult könyvkiadásban tér vissza, hanem színpadra is lép. A Kultkikötő és az Összpróba Alapítvány közös produkciója, a Pöttyös Panni és Kockás Peti – A varázsházikó július 22-én mutatkozik be Balatonföldváron a Kultkikötő színpadán.
Eljött az idő, hogy túllépjen az irodalom az antihősök időszakán. Újra olyan világban élünk, ahol hősökre van szükség. Újra azt szeretnénk olvasni a könyvekben, hogy vannak olyan emberek, akik képesek fejlődni, képesek arra, hogy jobbá váljanak, és a világot is jobbá tegyék. De nemcsak a könyvekben, a filmekben is inkább hősöket látnánk. Hollywood ezt mindig is tudta. Hogy a nézők hősökre vágynak. Az európai művészek, filmkészítők ezt sokáig nem voltak hajlandók figyelembe venni. Mondhatnánk, hogy nincsen jelentősége, mindenki azt csinál, amit csak akar, de ez nem igaz. Lett következménye. Méghozzá az, hogy az emberek elfordultak az európai filmektől, hollywoodi pedig azonnal betöltötte a keletkezett űrt. Mára pedig már ott tartunk, hogy mindent elárasztott a hollywoodi manipulatív szemét. Az európai művészek elengedték a közönséget. A nézők pedig másoktól kapják hőseiket. És ezek a mások viszont sok butaságot tesznek bele az emberek fejébe. Szóval eljött az idő, hogy az európai művészek visszaadják a hőseinket. Olyanokat, mint például Odüsszeusz. Milyen jó lenne, ha Odüsszeusz történetét nem hollywoodi feldolgozásban kellene minden költőiségétől megfosztva néznünk a moziban.
Tesztelje tudását 12 kérdésből álló kvízünkkel, és fedezze fel újra Muráti Lili lenyűgöző életének legizgalmasabb állomásait!
A magyar filmtörténetnek kevés olyan alakja van, akinek életét ennyi legenda, félreértés és tudatosan épített rejtély övezi, mint Muráti Liliét. Még születésének pontos éve is hosszú ideig vita tárgyát képezte, hiszen maga a színésznő is szeretett játszani a ténnyel és a fikcióval. A dokumentumok alapján mindenesetre azt tudjuk, hogy a héten ünnepelné 115. születésnapját. Valódi neve sem Lili volt, hanem Muráti Teodóra Aurélia, mégis ezen a művésznéven vált a harmincas-negyvenes évek Magyarországának egyik legünnepeltebb filmsztárjává. Pályája nemcsak egy kivételes tehetség története, hanem egy olyan művészé is, akit a politika hosszú időre száműzött saját hazájának kulturális emlékezetéből.
A legújabb filmes podcastben arról is beszélget egymással a filmkritikus páros, hogy 1911 óta rendeznek Odüsszeiát, mit jelent az in medias res kezdés, és mi tetszett és mi nem tetszett a filmben.
Már olvasható a kritikánk Christopher Nolan filmjéről, de ettől függetlenül ez a jegyzet is arról fog szólni, miért nem tetszik az Odüsszeia. Mindjárt az elején el is mondom: mert nincs benne öröm. Az egész ugyanis több mint kétezer éve úgy kezdődött, hogy örömmel mesélték a történetet. A hallgatók örömmel hallgatták. Ismerjük jól ezt az érzést mi is, itt a 21. században. Én például alig vártam, hogy este olvashassak kislányaimnak, amikor Mátyás király meséi voltak soron. Imádták, öröm volt olvasni, és – láttam a szemükben, amíg el nem aludtak – öröm volt hallgatni. Az Odüsszeia is ilyen. Elmesélhető történet, sokan mesélték sokszor, amíg valaki le nem írta. Vagy egy vak ember, Homérosz, vagy sok ember, majd valaki egybeszerkesztette. Inkább ez utóbbi. Mikor olvassa az ember, örül az istenek szépségének, izgul a kalandokon, dühös és vidám, elképzeli a valós és álomszerű tájakat. Megéli az irodalom csodáját. Az örömöt. De a Nolan-filmből hiányzik ez az öröm. Az esztétikai öröm. A szépség feletti öröm. Dehát hogyan is örülhetnénk bárminek is, ha semmi nem olyan, mint a könyvben. A szép nem szép, az okos nem okos, a táj pedig nemhogy nem misztikus kicsit sem, hanem annyira konkrét, hogy az ember elszégyelli magát.
Egy ilyen alkotás adaptálása mindig több filmkészítésnél: állásfoglalás arról is, hogy mit gondolunk önmagunkról.
Ma még nem arról az Odüsszeiáról lesz szó, amit mától meg lehet nézni a moziban. Ma még arról, amelyet először 15 évesen olvas az ember, amikor még fiatal. Sokan mondják, hogy a magyar nyelvtől távol áll a hexameter, amelyben az Odüsszeusz története íródott. Én mégis élveztem mind a 12110 hexametert. Meg azt, amit aztán sokszor elmondtam az elmúlt időszakban, hogy az in medias res kezdés, amelyet a modern, kortárs írók örömmel sajátítottak ki, mármint azt, hogy egy regény tulajdonképpen a végén kezdődik, már több mint kétezer éves ötlet. Odüsszeusz utazásainak története a hazaérkezéssel kezdődik, de a mű nem a hazaérkezésről szól. Penelopé, a felesége hűséges asszonyként vár rá, és bár ostromolják a kérők, mert halottnak hiszik Odüsszeuszt, a nő nem adja magát. A mű tehát egy hűséges asszonnyal kezdődik, meg azzal, hogy lekaszabolja Odüsszeusz a feleségét zaklatókat. De nemcsak ezt szerette a nemzedékem ebben a műben nagyon, a kezdeteket, mert azt is megtudjuk a mű elején, hogy nászágyuk egy óriási olajfa törzséből lett kifaragva, amely köré építtette fel Odüsszeusz a palotájukat. Vagyis egy olyan ágyban hálnak egymással, amelynek gyökerei a földben vannak. Gyökeret verni a szülőföldbe és hűségesnek lenni. Így indult az európai ember története. Ezt érdemes szem előtt tartanunk.
Christopher Nolan pályáját figyelve könnyű észrevenni, hogy nála a film sosem pusztán történetmesélés.
Ismeri Ingmar Bergman életét és filmes munkásságát? Tegye próbára tudását a 12 kérdéses kvízünkkel!
Hirdetés