Christopher Nolan pályáját figyelve könnyű észrevenni, hogy nála a film sosem pusztán történetmesélés. Minden új alkotása egy kísérlet arra, hogy feszegesse a mozi határait: egyszer az idővel játszik, máskor az emlékezettel, az álom és a valóság közötti határvonalat mossa el, vagy éppen a történelem legnagyobb pillanatait mutatja meg egészen új nézőpontból. Most pedig minden eddiginél nagyobb vállalkozásba fogott. Homérosz több mint kétezer éves eposzát, az Odüsszeiát vitte vászonra, méghozzá úgy, ahogy azt korábban még senki sem próbálta.
A film július 17-én érkezik a mozikba, és már jóval a premier előtt az év egyik leginkább várt alkotásává vált. Nem csupán azért, mert Christopher Nolan neve önmagában garancia az eseményszámba menő mozira, hanem azért is, mert a rendező ezúttal egy olyan történethez nyúlt, amely a nyugati kultúra egyik alapműve, mégis meglepően ritkán kapott igazán nagyszabású modern filmes feldolgozást.
Nolan állítólag már a szereplőválogatás során világossá tette: ez nem lesz könnyű forgatás. A színészeket arra kérte, csak akkor mondjanak igent, ha valóban készek egy fizikailag és mentálisan is megterhelő munkára. Akik vállalták, pontosan tudták, hogy egy Nolan-filmben szerepelni egyszerre jelent szakmai megtiszteltetést és embert próbáló kihívást.
A rendező, aki mindig másként mesél
Christopher Nolan ma már azon kevés kortárs rendezők közé tartozik, akiknek filmjeit néhány perc után fel lehet ismerni. Ahogy Quentin Tarantino esetében a dialógusok vagy Wes Andersonnál a vizuális világ, úgy Nolandél az időkezelés, a monumentális képek és az intellektuális történetmesélés vált védjeggyé.
A Mementó a fordított időrenddel írta át a thriller szabályait. A tökéletes trükk nemcsak a bűvészek rivalizálásáról szólt, hanem a megszállottság természetéről is. A sötét lovag-trilógia bebizonyította, hogy egy szuperhősfilm is lehet filozófiai mélységű dráma, az Eredet pedig generációk kedvenc fejtörőjévé vált az álomrétegek labirintusával. A Csillagok között egyszerre volt látványos sci-fi és megható családtörténet, a Dunkirk szinte dialógusok nélkül teremtett feszültséget, míg az Oppenheimer azt mutatta meg, hogyan lehet egy tudós belső vívódásából grandiózus mozis élményt alkotni.
Ezekben a filmekben közös, hogy Nolan nem szereti egyszerű válaszokkal elengedni a néző kezét. Alkotásai gyakran még napokkal a vetítés után is tovább dolgoznak bennünk. A befejezések sokszor nyitottak, a történetek nem lineárisan haladnak, és a nézőnek is aktív résztvevővé kell válnia, hogy összeálljon a teljes kép.
A valóság mindig fontosabb a trükköknél
A rendező egyik legismertebb munkamódszere, hogy amennyire csak lehet, kerüli a számítógépes effekteket. Míg Hollywoodban sokszor a zöld háttér előtt épülnek fel egész világok, Nolan inkább valódi helyszíneket, valódi díszleteket és valódi tárgyakat használ.
A Csillagok között kukoricaföldje tényleg létezett, a Dunkirk csatajeleneteihez valódi hajókat és repülőgépeket mozgósított, az Oppenheimerben pedig a nukleáris robbanás hatását is nagyrészt gyakorlati effektekkel teremtette meg.
Ez a szemlélet az Odüsszeiában is meghatározó. A trójai faló valóban megépült, Odüsszeusz hajója szintén kézzelfogható díszletként készült el, a tengeri jeleneteket pedig valódi környezetben vették fel. Nolan szerint a néző ösztönösen megérzi a különbséget a digitális illúzió és a kamera előtt valóban létező világ között.
Nem véletlen az sem, hogy forgatókönyveit legendásan szigorúan őrzi. A példányokat piros papírra nyomtatja, amelyet nehéz másolni, így próbálja megelőzni a kiszivárgásokat és megőrizni filmjei titkait egészen a bemutatóig.
Filmtörténelmi vállalkozás IMAX kamerákkal
Az Odüsszeia nemcsak témája miatt különleges. Nolan elhatározta, hogy az egész filmet IMAX kamerákkal forgatja le. Ez korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt, hiszen ezek a kamerák hatalmasak, rendkívül nehezek és jóval bonyolultabb velük dolgozni, mint a hagyományos filmes eszközökkel.
A rendező azonban régóta hisz abban, hogy a technológia nem öncélú látványosság, hanem a történetmesélés része. Az IMAX-formátum sokkal nagyobb képfelületet, részletgazdagabb látványt és intenzívebb mozis élményt kínál, amely különösen jól illik egy eposz monumentális világához.
A produkció 250 millió dolláros költségvetése részben ennek a technológiának köszönhető. Ez Nolan eddigi legdrágább filmje, de a rendező szerint a mozinak csak akkor van jövője, ha képes olyan élményt nyújtani, amelyet otthon lehetetlen reprodukálni.
Egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott: a közönség mindig kíváncsi az újdonságra. Nem elég ugyanazt ismételni, a nézők azt akarják látni, hogy az alkotók valóban kockázatot vállaltak.
Hat ország, kilencvenegy nap, rengeteg megpróbáltatás
A forgatás 91 napig tartott, és hat országot érintett: Görögországot, Olaszországot, Marokkót, Izlandot, Skóciát és az Egyesült Államokat.
A legnehezebb helyszínek közé tartozott a görögországi hegytetőn álló erőd, ahol Odüsszeusz palotájának jeleneteit vették fel. A felszerelés egy részét helikopterrel kellett feljuttatni, a stábnak pedig nap mint nap komoly emelkedőket kellett leküzdenie.
Tom Holland később úgy emlékezett vissza, hogy már az első forgatási napon megtapasztalta Nolan maximalizmusát. Egy egyszerűnek tűnő tengerparti jelenet órákig tartott, miközben körülötte folyamatosan mozogtak a katonák, hajók és statiszták. A rendező célja az volt, hogy a szereplők valóban átérezzék az utazás hosszát és kimerítő voltát.
Robert Pattinson szerint is különleges élmény Nolan forgatásain dolgozni. Mire ő csatlakozott a stábhoz, a többiek már szemmel láthatóan kimerültek, de éppen ez a fáradtság adott hitelességet a jeleneteknek.
Tükrök a kamerák helyett
Az óriási IMAX kamerák egy újabb problémát is okoztak: túl hangosak voltak a hagyományos párbeszédes jelenetekhez.
Nolan erre is szokatlan megoldást talált. Több jelenetet tükrök segítségével rögzítettek, így a kamerák távolabb kerülhettek a színészektől, miközben a felvételek mégis megőrizték az intim hangulatot.
Matt Damon később arról beszélt, hogy Anne Hathawayjel sokszor nem is egymást, hanem egymás tükörképét nézték játék közben. A technikai trükk azonban egyáltalán nem vont le az alakítás erejéből. Ahogy fogalmazott: a forgatásra visszaemlékezve nem a tükrök jutnak eszébe, hanem partnere arca.
Egyetlen szó, amelyért mindenki dolgozott
A produkció végére még egy különös belső verseny is kialakult. Christopher Nolan ritkán dicsér a forgatáson, ezért a stábtagok szerint szinte kitüntetésnek számít egy elismerő mondata.
A legenda szerint ezúttal egyetlen színész kapta meg a vágyott minősítést. Zendaya egyik jelenete után a rendező egyszerűen csak ennyit mondott: „Tökéletes.”
A stáb tagjai ezt követően tréfásan azon versengtek, hogy vajon ki tudja még egyszer kicsikarni ezt az egyetlen szót a rendezőből. A beszámolók szerint senkinek sem sikerült.
Ha az Odüsszeia valóban olyan lesz, amilyennek az előzetes hírek ígérik, Christopher Nolan ismét bebizonyíthatja, hogy a mozi nem csupán történetek elmesélésére szolgál. Olyan élmény lehet, amely egyszerre szól az érzékekhez, az értelemhez és a képzelethez éppen úgy, ahogyan Homérosz eposza több mint két és fél évezrede újra és újra megszólítja az olvasókat.
Nyitókép és fotók: Odüsszeia (Fotó: Facebook)