Napi jegyzet: Elveszik az idő, amit egymással tölthetnénk

Napi jegyzet: Elveszik az idő, amit egymással tölthetnénk

Szerző: | 2026.júl.24. |

Mozikban a Momo, amely Michael Ende ifjúsági regényéből készült film. Több iskolában ajánlott vagy kötelező olvasmány a könyv, ezért érdemes egy kicsit gondolkodni róla. A könyv egyértelműen az atomjaira hullott társadalmak kritikáját adja. Arra mutat rá, hogy az a világ, amelyben élünk elveszi tőlünk az időt. Azt az időt, amelyet egymással tölthetnénk. Amelyet a párunkkal, gyerekeinkkel, szeretteinkkel. Ismerjük jól ezt a borzalmas érzést. Amikor azt látja az ember, hogy már az étteremben se bírnak az emberek egy kicsit egyedül lenni a gondolataikkal, az pedig végképp udvariatlanság partnerünkkel szemben, ha nem rá figyelünk, hanem elővesszük a mobilunkat. Vagyis elvesszük egymás idejét. És a magunkét is. Momo története persze mindezt játékosabban, utópisztikusabban, kalandregényesebben mutatja be, de a lényeg az, hogy elveszik az idő. Hogy az idővel gazdálkodni kell. Hogy jusson kapcsolatainkra, kultúrára, olvasásra, sportra, kirándulásra, vagyis feltöltődésre is idő. De arról is szól a könyv, hogy a szeretetre, a beszélgetésekre és a közösen eltöltött pillanatokra mindig érdemes időt szánni. Azt hiszem, hogy megint csak arról van szó, hogy jobb a könyv, mint a film, de ha a filmből érti meg valaki mindezt, az se baj.

Napi jegyzet: Mi, európaiak, feladtunk mindent

Napi jegyzet: Mi, európaiak, feladtunk mindent

Szerző: | 2026.júl.22. |

Az előző jegyzetemben arról gondolkoztam, hogy föladta a hőseit Európa. Mármint az európai művészek, írók, filmkészítők sokáig antihősökkel dolgoztak, aminek az lett az eredménye, hogy elvesztették a közönséget. Akik hőst akartak. Míg Hollywoodnak voltak hősei, szép lassan el is vitték a nézőket. Könyvek terén is azt veszik, ahol van hős, de most nem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy mit adott még föl Európa. Például az egészséges étkezést. Mi már nem is értjük szinte, hogy a töröknél miért van joghurt. Arról már nem is beszélve, hogy sós. Mi, Európaiak cukrozunk mindent, így a joghurtot is. De a mozgás sem divat, kevesen úsznak, futnak, a stresszoldást meg alkohollal és/vagy cigarettázással oldjuk meg. Asszonyainkra nem merünk már vigyázni, válunk is sokat, mert viszik őket. És most a legújabb az, hogy a kultúránkra se vigyázunk. Nem tanítjuk meg gyerekeinket arra, hogy mik azok az értékek, amelyeket felhalmoztak apáink, nagyapáink, dédapáink. Csak aztán nehogy jöjjenek olyan népek, akik egészségesebben étkeznek, nem isznak alkoholt, vigyáznak asszonyaikra, nem vesztették még el a hitüket, és fontos nekik a család. Sőt, a kultúrájukat, hagyományaikat is őrzik. Mert akkor végünk.

Napi jegyzet: Olyan világban élünk, ahol hősökre van szükség

Napi jegyzet: Olyan világban élünk, ahol hősökre van szükség

Szerző: | 2026.júl.21. |

Eljött az idő, hogy túllépjen az irodalom az antihősök időszakán. Újra olyan világban élünk, ahol hősökre van szükség. Újra azt szeretnénk olvasni a könyvekben, hogy vannak olyan emberek, akik képesek fejlődni, képesek arra, hogy jobbá váljanak, és a világot is jobbá tegyék. De nemcsak a könyvekben, a filmekben is inkább hősöket látnánk. Hollywood ezt mindig is tudta. Hogy a nézők hősökre vágynak. Az európai művészek, filmkészítők ezt sokáig nem voltak hajlandók figyelembe venni. Mondhatnánk, hogy nincsen jelentősége, mindenki azt csinál, amit csak akar, de ez nem igaz. Lett következménye. Méghozzá az, hogy az emberek elfordultak az európai filmektől, hollywoodi pedig azonnal betöltötte a keletkezett űrt. Mára pedig már ott tartunk, hogy mindent elárasztott a hollywoodi manipulatív szemét. Az európai művészek elengedték a közönséget. A nézők pedig másoktól kapják hőseiket. És ezek a mások viszont sok butaságot tesznek bele az emberek fejébe. Szóval eljött az idő, hogy az európai művészek visszaadják a hőseinket. Olyanokat, mint például Odüsszeusz. Milyen jó lenne, ha Odüsszeusz történetét nem hollywoodi feldolgozásban kellene minden költőiségétől megfosztva néznünk a moziban.

Napi jegyzet: Az Odüsszeia nem ad semmi örömöt a nézőknek

Napi jegyzet: Az Odüsszeia nem ad semmi örömöt a nézőknek

Szerző: | 2026.júl.18. |

Már olvasható a kritikánk Christopher Nolan filmjéről, de ettől függetlenül ez a jegyzet is arról fog szólni, miért nem tetszik az Odüsszeia. Mindjárt az elején el is mondom: mert nincs benne öröm. Az egész ugyanis több mint kétezer éve úgy kezdődött, hogy örömmel mesélték a történetet. A hallgatók örömmel hallgatták. Ismerjük jól ezt az érzést mi is, itt a 21. században. Én például alig vártam, hogy este olvashassak kislányaimnak, amikor Mátyás király meséi voltak soron. Imádták, öröm volt olvasni, és – láttam a szemükben, amíg el nem aludtak – öröm volt hallgatni. Az Odüsszeia is ilyen. Elmesélhető történet, sokan mesélték sokszor, amíg valaki le nem írta. Vagy egy vak ember, Homérosz, vagy sok ember, majd valaki egybeszerkesztette. Inkább ez utóbbi. Mikor olvassa az ember, örül az istenek szépségének, izgul a kalandokon, dühös és vidám, elképzeli a valós és álomszerű tájakat. Megéli az irodalom csodáját. Az örömöt. De a Nolan-filmből hiányzik ez az öröm. Az esztétikai öröm. A szépség feletti öröm. Dehát hogyan is örülhetnénk bárminek is, ha semmi nem olyan, mint a könyvben. A szép nem szép, az okos nem okos, a táj pedig nemhogy nem misztikus kicsit sem, hanem annyira konkrét, hogy az ember elszégyelli magát.

Napi jegyzet: Odüsszeusz története is a végén kezdődik

Napi jegyzet: Odüsszeusz története is a végén kezdődik

Szerző: | 2026.júl.16. |

Ma még nem arról az Odüsszeiáról lesz szó, amit mától meg lehet nézni a moziban. Ma még arról, amelyet először 15 évesen olvas az ember, amikor még fiatal. Sokan mondják, hogy a magyar nyelvtől távol áll a hexameter, amelyben az Odüsszeusz története íródott. Én mégis élveztem mind a 12110 hexametert. Meg azt, amit aztán sokszor elmondtam az elmúlt időszakban, hogy az in medias res kezdés, amelyet a modern, kortárs írók örömmel sajátítottak ki, mármint azt, hogy egy regény tulajdonképpen a végén kezdődik, már több mint kétezer éves ötlet. Odüsszeusz utazásainak története a hazaérkezéssel kezdődik, de a mű nem a hazaérkezésről szól. Penelopé, a felesége hűséges asszonyként vár rá, és bár ostromolják a kérők, mert halottnak hiszik Odüsszeuszt, a nő nem adja magát. A mű tehát egy hűséges asszonnyal kezdődik, meg azzal, hogy lekaszabolja Odüsszeusz a feleségét zaklatókat. De nemcsak ezt szerette a nemzedékem ebben a műben nagyon, a kezdeteket, mert azt is megtudjuk a mű elején, hogy nászágyuk egy óriási olajfa törzséből lett kifaragva, amely köré építtette fel Odüsszeusz a palotájukat. Vagyis egy olyan ágyban hálnak egymással, amelynek gyökerei a földben vannak. Gyökeret verni a szülőföldbe és hűségesnek lenni. Így indult az európai ember története. Ezt érdemes szem előtt tartanunk.

Napi jegyzet: Dumas kultikus regénye egy magazin felkérésére készült

Napi jegyzet: Dumas kultikus regénye egy magazin felkérésére készült

Szerző: | 2026.júl.13. |

Hol van már a „mindenki egyért, egy mindenkiért” hite? Dumas kultikus regénye, amely minden fiúgyermek, és talán titokban sok-sok leánygyermek kedvenc regénye volt évszázadokon keresztül, egy magazin felkérésére készült. Idősebb Alexander Dumas már ismert színpadi szerző volt, amikor a felkérés megtalálta. D’Artagnan kapitány álemlékiratainak felhasználásával írta meg trilógiájának első részét, A három testőrt. Népszerű írók regényeit folytatásokban 1836-tól jelentették meg a párizsi lapok, hogy példányszámaikat növeljék. Dumas felkérése igencsak jó döntés volt. A regény 1844 márciusától júliusáig jelent meg és sosem látott sikert hozott mind az újságnak, mind a szerzőnek. Visszaadta az embereknek a közösségbe és a barátságba vetett hitüket, és olyan értékeket közvetített, mint a hazaszeretet és a nők tisztelete. Ezeket az értékeket a mai napig nemzedékek tanulják meg Dumas könyveihez hasonló szépirodalmi alkotásokból. És mindez főleg azokban az időszakokban fontos, amikor a családban már egyre kevesebb szó esik az egymás iránti tiszteletről és a hazaszeretetről. Amikor a fiatalok nagy része like-ok versenyében őrlődik az online térben. Amikor előszeretettel közösítik ki azt, aki valamiért nem tetszik nekik, és amikor álprofilokkal hazudoznak nap mint nap a neten, nagyon elkél a „mindenki egyért, egy mindenkiért” hite.

Napi jegyzet: Első a Hobbit, második A Gyűrűk Ura

Napi jegyzet: Első a Hobbit, második A Gyűrűk Ura

Szerző: | 2026.júl.10. |

Bevallom, jobban szeretem a Hobbitot, mint A Gyűrűk Urát. Jobb volt olvasni, és jobb volt megnézni filmen is. Sőt, ha időm engedi, időről időre újranézem Peter Jackson Hobbit-trilógiáját. A Gyűrűk Ura előzménytörténetét. Egyszerűen izgalmasabbnak találom. De persze ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok nagy rajongója A Gyűrűk Urának is. Ha szóba kerülnek J. R. R. Tolkien, az angol író, nyelvész, oxfordi egyetemi professzor művei, mindig felmerül a kérdés, hogy mi az elképesztő sikerének titka. Szerintem nem olyan bonyolult. A titka az, hogy egy egész mitológiát alkotott Középfölde számára, így ő lett a modern fantasy irodalom megteremtője. A mai fiatalok pedig imádják a fantasyt. Ha olvasnak valamit, akkor a többség leginkább fantasyt vesz a kezébe. Mindig is voltak és mindig is lesznek slágerkönyvek. Valószínűleg Tolkien műveiből készült filmek is sokat hozzáadtak a sikerhez. De ha mindez ilyen egyszerű lenne, sorban állnának a sikerkönyvek írói a kiadóknál. Mindig van valami még mélyebb titok. Egyrészt talán az, hogy nagyon szerethetők a főszereplők, plasztikusak, életszerűek, másrészt valószínűleg arról van szó, hogy azok az erkölcsi kérdések, amelyek Tolkien munkáiban felmerülnek, korunk legfontosabb erkölcsi kérdései is. Vagyis a hobbitok mi vagyunk.

Napi jegyzet: És akkor most már nem kell futni tovább

Napi jegyzet: És akkor most már nem kell futni tovább

Szerző: | 2026.júl.9. |

Tom Hanks 70. születésnapja alkalmából újranéztük minden idők egyik legjobb filmjét, a Forrest Gumpot. Mindig rácsodálkozom, mennyire sokrétű ez az alkotás. Egyrészt arról az érzésről szól, amelyet minden férfi jól ismer. Amikor napokig, hetekig, hónapokig kifutnánk a világból, mert a szeretett nő nem akar a miénk lenni. Valahol minden férfi mindig tudja: vissza fog jönni, ha egy nőt szeretnek, mindig visszatér. Kevés van a nőknek ugyanis abból, amit úgy hívnak szeretet. Általában nem kapják meg máshol, ahogy ezt a filmben is látjuk. Jennyt csak Forrest szerette igazán. De, amíg erre rájön a nő is, addig futni kell. Ki kell futni a világból. Aztán arról is szól ez a film, hogyha kívülről nézzük az emberiség drámáit, akkor az inkább komédia. De ami a filmben a legmegrázóbb, hogy egy gyerekkori abúzálás mennyire tönkre tudja tenni egy nő életét. Milyen mértékű önsorsrontást képes produkálni egy gyerekkori trauma. Talán ez a legszomorúbb ebben a filmben. Forrest viszont kissé fogyatékosként is ezer kalandban részesül, amelyek mindegyikében bizonyítja, hogy ő a földkerekség egyik legértékesebb embere, mert az ember értékét az adja, hogyan bánik a másikkal. Meg is kapja élete jutalmát. Néhány nyugodt évet a szeretett nő mellett. Aki visszatér. És egy gyereket. Akinek átadhatja értékeit. És akkor most már nem kell futni tovább.

Napi jegyzet: Amikor az öreg Rocky halott felesége sírjához bandukol

Napi jegyzet: Amikor az öreg Rocky halott felesége sírjához bandukol

Szerző: | 2026.júl.8. |

Emlékeznek erre a Rockyból? A világ egy kegyetlen, undok hely. És erre? „Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni. Tűrni kell a pofont és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat.” Ezt tanulta a nemzedékem Sylvester Stallonétól. Bevallom, rongyosra hallgattuk Rocky motivációs monológját, amit fiának mondott. Sajnos sokszor volt rá alkalom, hagy meghallgassa a férfiember. És még manapság is meghallgatjuk. Egyre gyakrabban. De szerintem, titokban, sok lány is így tesz, amikor padlón van. Lányoknak is való, nekik is tud erőt adni. Bár sokan azt mondják, ők inkább azt szeretik, ahogyan mondja. Érzik a férfienergiát. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy a héten ünnepli Stallone a 80. születésnapját. Bevallom, van még egy jelenet, ami szintén beleégett az emlékezetembe. Az elköteleződés és hűség példázata. Amikor az öreg Rocky halott felesége sírjához bandukol, minden nap így tesz, leül egy kis fapadocskára, és felolvassa neki a híreket. És megbeszéli vele. A dolgokat. Meg azt is elmeséli, hogy mik történtek vele azon a napon. Mik foglalkoztatják, milyen döntéseket kell meghoznia. Megbeszéli az élet dolgait. A jelenet mélységét és igazságát csak az idősek értik. De azok nagyon. Isten éltessen, Sly.

Napi jegyzet: A nyár kihagyhatatlan filmje: az Opera!

Napi jegyzet: A nyár kihagyhatatlan filmje: az Opera!

Szerző: | 2026.júl.7. |

Az idei nyár legnagyobb kulturális dobása a hazai mozikban, egy csodálatos opera-film. Címe is ez: Opera! Július 23-ától látható Magyarországon, de a bemutatója 2025 januárjában volt. Aki operarajongó, annak azért ajánlom, mert újrahallgathatja a kedvenc opera-slágereit, aki pedig kezdő operába járó, annak pedig azért, mert jó alkalom ez arra, hogy megszeresse az operát. A film Orfeusz és Eurüdiké története, de a áriák és zenei aláfestések különböző operákból valók. A jelmezek Dolce & Gabbana tervezések, a díszletek izgalmasan szürreálisak, az áriákat hallva az ember felkiált: Istenem, köszönöm ezt a sok-sok szépséget. Nem viccelek. Amúgy nem a történet izgalmas, hanem a film titkos szerkezete. Az alkotók végigvezetik a nézőt az operatörténeten. Monteverdi az utazás kezdete; Gluck az érzelmi igazság; Mozart, az emberi konfliktus; Bellini a vágy; Verdi a szenvedély és dráma; Puccini az érzelmi tetőpont. Vagyis több évszázad operai hagyománya találkozik egyetlen narratívában. Az eredeti operákban az éneklés meggyőz, elcsábít, megment, átkoz, felszabadít. A filmben emlékezés van. Az áriák a szereplők belső igazságát tárják fel. A zene nem előrevisz, hanem lelki teret nyit. Kihagyhatatlan nyári intellektuális kaland ez a film. Kihagyhatatlan!

Hirdetés