Végre láthatunk olyat is, amikor kiderül, hogy aki jónak tünteti fel magát, az nem is olyan jó. Amúgy is red flag, ha valaki tökéletes, vagy annak akarja feltűntetni magát. A magyar Wicked, amelyet Szente Vajk rendezett a Szegedi Szabadtéri Játékokon szépen körbejárja a jóság problémáját. Mert gondoljuk csak végig, ha valaki folyamatosan csak azt szajkózza, hogy ő milyen jó, és milyen szép, akkor hamar megunják az emberek. Ez a fajta jóság ugyanis unalmas. Arról már nem is beszélve, hogy hazugság az egész. És ez még a holdról is látszik. Mármint a hazugság. Mert a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, a jóság bajnokairól nem is beszélve. Az ilyenfajta jóság mögött mindig kisebbségi komplexus is van, sőt, általában tényleges hiány. Esetünkben a képességekben van hiány. Másrészről meg azt is egészen elképesztően bemutatja Szente Vajk rendezése, milyen könnyen áll át a sötét oldalra ez a fajta jóság. Ahogy az előadásban is elhangzik: engem te nem csapsz be ezzel a jósággal. Mert itt a jóságnak nevezett valami ünnepelteti magát, és ahelyett, hogy fénnyé és lánggá alakítaná át azt, ami vagy amivel találkozik, itt azt szeretné hallani, hogy ő mennyire jó. És így az élet is milyen jó már. És milyen szabad. Ugye?
AJÁNLÓ
Olvasson más jegyzetet is. ITT Esetleg az olvasás megszeretéséről. ITT
És kövessen be minket a Facebookon. ITT