Kevés opera mondhatja el magáról, hogy másfél évszázaddal a bemutatója után is ugyanazzal az erővel képes hatni a közönségre, mint a maga korában. Georges Bizet Carmenje ezek közé tartozik. A Habanera első taktusait szinte mindenki felismeri, Escamillo torreádordala a klasszikus zene egyik legismertebb slágere lett, a cigánylány és Don José tragikus szerelme pedig újra és újra bebizonyítja, hogy a pillanatnyi fellángolások és a valódi féltékenység története ugyanúgy hat ma is, mint 150 éve. A Carmen nem először tér vissza a Dóm térre. A mű 1969-ben szerepelt először a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán, legutóbb pedig tizenöt évvel ezelőtt láthatta itt a közönség. Különösen szép egybeesés, hogy mindez éppen abban az évben történik, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok fennállásának 95. évfordulóját, egyben 75. évadát ünnepli.
Nem véletlen, hogy a jubileumi, 95. születésnapját ünneplő Szegedi Szabadtéri Játékok sem hagyhatta ki idei műsorából Bizet remekművét. Július 31-én és augusztus 1-jén a Csokonai Nemzeti Színház vendégjátékaként, Juronics Tamás rendezésében elevenedik meg a Dóm téren az operairodalom egyik legnépszerűbb alkotása.
Egy opera, amelyet először nem értett meg a világ
Ma már szinte hihetetlennek tűnik, de a Carmen 1875-ös párizsi bemutatója korántsem volt diadalmenet. A kor közönsége az Opéra-Comique színpadán könnyed, erkölcsös történetekhez szokott, Bizet azonban egészen mást adott nekik. Szembesítette korának asszonyait végtelen önzőségükkel. De a közönséget nemcsak Carmen karaktere döbbentette meg, hanem az is, hogy az opera hősei egyszerű emberek voltak: katonák, cigányok, csempészek és munkáslányok. Nem királyok vagy mitológiai alakok, hanem hús-vér emberek, akik féltékenységből és pillanatnyi fellángolásokból cselekszenek. A kritikusok megosztottan fogadták a művet, a bemutató után pedig maga Bizet is úgy érezhette, hogy operája nem aratott akkora sikert, mint remélte. Alig három hónappal később, mindössze harminchat évesen meghalt, így már nem érhette meg, hogy a Carmen néhány éven belül meghódítja Európát, majd az egész világot.
Tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott
Georges Bizet azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akiknek életművét ma szinte egyetlen alkotással azonosítjuk, pedig pályája ennél jóval gazdagabb volt. 1838-ban született Párizsban, kivételes tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Kilencévesen felvették a párizsi konzervatóriumba, ahol hamar kitűnt zenei érzékével és zeneszerzői képességeivel. Elnyerte a rangos Prix de Rome ösztöndíjat is, amely hosszabb olaszországi tanulmányutat biztosított számára.
Pályája azonban korántsem alakult zökkenőmentesen. Operái közül több csak mérsékelt sikert aratott, miközben kortársai közül sokan nem értették újító törekvéseit. Bizet zenéje egyszerre épített a francia operahagyományra és nyitott új irányok felé: nagy hangsúlyt fektetett a drámai hitelességre, a karakterábrázolásra és a zenei realizmusra. Éppen ezért sok zenetörténész a Carmenben látja azt a művet, amely előrevetítette az olasz verizmus megszületését, és utat nyitott Puccini vagy Mascagni későbbi operái előtt.
Nem egyetlen remekművet hagyott maga után
Bizet neve ma szinte automatikusan a Carmennel forr össze. Viszont már huszonévesen komoly sikert aratott A gyöngyhalászok című operájával, amely egzotikus ceyloni környezetben mesél barátságról, szerelemről és árulásról. A híres Barátság-duett ma is a világ operaszínpadainak egyik legkedveltebb részlete. Ezt követte Walter Scott regénye nyomán A perthi széplány. A mű nem vált állandó repertoárdarabbá, de már jól érzékeltette Bizet kivételes dallamalkotó tehetségét és drámai érzékét. A keleties hangulatú, egyfelvonásos Djamileh (1872) finom hangszerelésével és érzéki atmoszférájával már előrevetítette azt az új operai nyelvet, amely később világhírűvé tette szerzőjét. A zeneszerző fiatalon írta meg a vidám Don Procopiót (1859), amelyet azonban életében nem mutattak be. Ahogyan a monumentális történelmi opera, a Rettegett Iván is csak évtizedekkel halála után kerülhetett színpadra. Bizet pályája fájdalmasan rövidre szabott volt, mégis sok újítást vitt végbe. Műveiben egyre gazdagabb hangszerelést alkalmazott, és fokozatosan eltávolodott a kor francia operáinak megszokott sémáitól.
Carmen végtelen önzősége ma is negatív példa a nők előtt
Ha ma megnézzük a Carmennel kapcsolatos elemzéseket, feltűnik, hogy ma már kezd a helyére kerülni a karakter. Szó sincs ugyanis bármiféle szabad nőről, egyszerűen arról van szó, hogy Bizet egy végtelenül önző és magán kívül mással kicsit sem törődő cigánylányt teremtett. A Szegedi Szabadtéri Játékok idei előadása nem hagyományos látványvilággal várja a közönséget. Juronics Tamás rendezése a történetet a halottak napjának színes, különleges hangulatát idéző mexikói közegbe helyezi át. Első hallásra merész döntésnek tűnhet, valójában azonban izgalmas párhuzamokat kínál. A mexikói kultúrában a halál nem csupán veszteség, hanem az élet természetes része, amelyet színek, ünnepek és szimbolikus alakok vesznek körül. Ez a kettősség különösen jól illeszkedik Carmen világához, ahol a szenvedély kezdettől fogva együtt jár a végzet árnyékával. A produkció látványvilágát Erkel László Kentaur tervezte, aki monumentális színpadi képeiről ismert. A Dóm tér hatalmas színpada különösen kedvez ennek a vizuális megközelítésnek. A szabadtéri tér lehetőséget ad arra, hogy a tömegjelenetek és a monumentális képek is teljes pompájukban bontakozzanak ki.
A szabadtéri színpad egészen más gondolkodást kíván
Juronics Tamás szerint a szabadtéri színpad egészen más gondolkodást kíván, mint egy kőszínház. A Dóm tér Magyarország legnagyobb operaelőadó helyszíne, ezért a debreceni produkciót számos ponton át kellett alakítani. Új díszletek készültek, megváltozott a színpadi mozgások ritmusa, és jelentősen kibővült az énekkar is. A produkcióban a Csokonai Nemzeti Színház társulata mellett a Szegedi Nemzeti Színház énekkarának tagjai, valamint a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolájának Bartók Kórusa is közreműködik. A címszerepet Mester Viktória alakítja, aki korábban, 2011-ben is nagy sikerrel formálta meg Carment. Don José szerepében Boncsér Gergely, Escamillóként Molnár Levente lép színpadra.
Képek: Csokonai Nemzeti Színház Debrecen
AJÁNLÓ
Olvasson színikritikát a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásairól. ITT és ITT.