Komoly helyzeti előnnyel bír mindig, ha A 3 testőrt látom színházban vagy filmen, mert gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Jól is indult minden a Szegedi Szabadtéri Játékokon, csak valahogy valahol elveszett a lendület. Feke Pál által alakított Richelieu bíboroson és Ember Márk d’Artagnanján kívül nem igazán tudták a színészek megmutatni tehetségüket, mert a 3 testőr és a többi szereplő karaktere nem igazán tudott kibontakozni. Hogy ez a darab vagy az előadás hibája, azt nehéz eldönteni. Persze, ha nem vagyunk ennyire maximalisták, akkor azért remek nyári szórakozást nyújtott a királyné tisztességéért és a háború ellen harcoló testőrök története. Igen, ez a darab egyértelmű kiállás volt mindenféle háború ellen, ami több mint dicséretes.
A 3 testőr háborúellenes kiállása
Alexandre Dumas is megirigyelhetné azt a háborúellenes kiállást, amelyet a Szegedi Szabadtéri Játékokon láttunk A 3 testőr színrevitelekor. Szente Vajk rendezése igazi békekiáltás volt, azon felül, hogy remek nyári szórakozást nyújtott. Hihettünk újra abban, hogy győzedelmeskedni fog a „mindenki egyért, egy mindenkiért” hitvallása. Átjött az a közösségi erő, amely jellemzi ezt a darabot. Ha egy nő, esetünkben egy királynő bajba kerül, akkor a férfiaknak (legyen az régi vagy modern kor) kutya kötelessége kiállni érte. A mű fontos üzenete, hogy életünk árán is megvédjük asszonyainkat. Bár Dumas életismeretét dicséri, hogy mindjárt háromféle asszonyi sorsot is igyekszik bemutatni. Az egyik az, akit elzár a történelem a szerelme elől, a másik az, akit elzár a saját szerencsétlen sorsának drámája az elől, hogy szabad lehessen, a harmadik megkapja a szerelmet, a beteljesülést, de ő hamar meghal.
Törékeny nők, kemény férfiak
Törékenyek a nők és kemények a férfiak. Ez is Szente Vajk előadásának üzenete, ráadásul egyetlen nő sem szabad, van, aki külső és van, aki belső aranykalitkában van bezárva. Úgy tűnik, hogy itt egyetlen nő sem szabadul, mindenki kiszolgáltatott. Ám van, akit mindez jobb emberré tesz, és van olyan is, akit rosszabbá. Valahogy mintha ez az előadás nem igazán a három plusz egy testőrről szólna, hanem sokkal inkább azoknak a nőknek a helyzetét tárná fel jobban, akik körülveszik őket. Mindez ígéretes is lehetne, csak sajnos az eredeti mű rovására megy. Egy ilyen klasszikus esetében viszont elvárja a néző, hogy megkapja az eredeti mű alapköveit is.
A 3 testőr természetrajza
Nem tudjuk meg, hogy Athos (Koltai-Nagy Balázs) a legidősebb és legtekintélyesebb testőr. Higgadt, intelligens, becsületes, önfeláldozó. Kiváló vezető, Ám sokszor melankolikus múltjának tragédiája miatt, és ezért az italba menekül. Ő a csapat erkölcsi iránytűje, később kiderül, hogy valójában nemesi származású gróf. Nem igazán tudjuk meg, hogy Porthos (Brasch Bence) a társaság legfeltűnőbb tagja. Szereti a pompát, a gazdagságot és a dicsőséget. Magabiztos, vidám, nagylelkű figura, rendkívüli fizikai erővel bír, viszont hiú, szeret dicsekedni, gyakran fontos számára a külső látszat. Humorával és erejével színesíti a történetet. És az sem lesz egyértelmű, hogy Aramis (Bíró Kristóf) a legműveltebb és legelegánsabb muskétás. Intelligens, kifinomult, vallásos, udvarias, diplomatikus. Jól bánik az emberekkel. Vívódik a papi hivatás és a katonai élet között, ezért időnként bizonytalan.
Elköteleződés és hazaszeretet
Talán d’Artagnan (Ember Márk) olyan teljesen, mint a regényben. Bátor, becsvágyó és hűséges fiatalember, aki testőr szeretne lenni. Gyorsan barátságot köt Athosszal, Porthosszal és Aramisszal, akikkel együtt számos veszélyes kalandot él át. A történet során egyre érettebbé és tapasztaltabbá válik. Ezt a jellemfejlődést azért nem igazán sikerült Szente Vajknak bemutatnia. Viszont sikerült azt a hitet és lendületet, ami a fiatalságot jellemzi, és sikerült azt is bemutatnia a Szegedi Szabadtéri Játékokon, hogy azok az erkölcsi alapelvek, amelyek jellemzik a Dumas-regény világát, azok annyira kellene világunkban, mint egy falat kenyér. A nők iránti elköteleződés, a hazaszeretet és a békevágy, mint érték az első három helyen szerepelt ezen az előadáson, ami kétségtelenül dicséretes vállalás.
A dallamtapadás hiánya
A díszlet (Rákay Tamás) és a jelmez (Kovács Yvette Alida) igyekezett korhű hangulatot teremteni, a tánckar pedig erősítette az előadás dinamikáját, bár Túri Lajos Péter koreográfiája nem mert túlságosan művészi mélységekig hatolni. De valószínűleg nem is ez volt a cél. Azt viszont én személy szerint nem igazán értem, hogy Ferdi Bolland és Rob Balland szerzőpárosnak miért nem sikerült egyetlen igazán maradandónak ígérkező slágert sem írnia, másként szólva nem volt dallamtapadásunk, nem volt mit dúdolni a hazafelé vezető úton. Ez már csak azért is szomorú, mert a musicalek lényegéhez tartozik, ahogy az ember rajongva dudorássza a legfülbemászóbb dalokat, ahogyan az operettek esetében is fel tudjuk mindnél idézni a legfülbemászóbbat, még akkor is, ha álmunkból ébresztenek fel.
Ami ma árulás, holnap hőstett (vagy fordítva)
Feke Pál Richelieu bíborosa viszont egészen parádésra sikeredett, jól tudta kidomborítani a bíboros néha dilemmázó, ám leginkább halálosan cinikus karakterét. Jól bemutatta, hogy Richelieu bíborosnak semmi sem szent azért, hogy a hatalmat megszerezze. Ha kell bármikor átgázol mindenkin. A nőket nem tiszteli, sőt, kifejezetten lenézi. Az előadás cinikus kiszólása is hozzá kötődik: hogy mi az árulás, az pusztán évszám kérdése. Vagyis ami ma árulás, az holnap hőstett és mindez fordítva is igaz. Az előadás csúcspontja egyértelműen az a pillanat volt, amikor ez a mondat elhangzott. Így a néző nemcsak jól szórakozhatott, de gondolkodni valója is akadt. És azért az manapság nagy kincs.
Korábbi színikritikánkat ITT találja.
Nyitókép és az összes fotó a Szegedi Szabadtéri Játékok főpróbáján készült.
Fotó: Oszlányi Gyöngyvér