Hetvenéves lett Tom Hanks. Kevés olyan színész van Hollywood történetében, akinek a neve ennyire egybeforrt volna a tisztességgel, a hétköznapi hősiességgel és az emberséggel. Miközben generációk nőttek fel a filmjein, ritkán alakított legyőzhetetlen figurákat. Hősei többnyire olyan emberek voltak, mint mi magunk: esendők, bizonytalanok, olykor félnek, de amikor eljön a döntés pillanata, képesek helyesen cselekedni.
Tom Hanks pályája nem a csillogással indult. A kaliforniai fiú gyermekkora korántsem volt kiegyensúlyozott: szülei korán elváltak, sokat költözött, és gyakran kívülállónak érezte magát. Később úgy fogalmazott, hogy
gyermekkorában leginkább megfigyelő volt.
Eleinte azt gondolták, Tom Hanks komikus lesz
A nyolcvanas évek vígjátékaiban – a Segítség, felnőttem!, a Pénznyelő vagy a Joe, az óriásgorilla után – sokan még elsősorban komikusként tekintettek rá. Kevesen sejtették, hogy néhány év múlva Hollywood egyik legnagyobb drámai színésze lesz. Kevés színész mondhatja el magáról, hogy két egymást követő évben is elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Hanksnek ez sikerült. Előbb az AIDS-ben szenvedő ügyvédet alakító Andrew Beckettet játszotta el a Philadelphia című filmben, majd Forrest Gumpként egy olyan figurát teremtett, aki egyszerre lett az amerikai filmtörténet és a világ popkultúrájának része.
Fuss, Forrest, fuss
Forrest Gump története első pillantásra különös mese. Valójában azonban ugyanarról beszél, amiről Hanks legtöbb filmje: az ember értékét nem az intelligenciája, a vagyona vagy a sikerei határozzák meg, hanem az, hogyan bánik másokkal.
A film legismertebb mondatát sokan idézték már:
„Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.”,
Nem azért lett szállóige, mert különösen bonyolult bölcsesség, hanem mert egyszerűen fogalmazza meg az élet kiszámíthatatlanságát. Forrest nem irányítani akarja a világot. Elfogadja, hogy nem minden rajta múlik, de ami igen, azt igyekszik becsülettel megtenni.
Ugyanilyen emlékezetes ez a mondat is:
„Buta az, aki butaságokat csinál.”
Forrest ezzel szinte észrevétlenül fordítja vissza a világ előítéleteit. Nem az számít, milyen címkét ragasztanak ránk, hanem hogy hogyan élünk.
Hanks játékának ereje éppen a visszafogottságban rejlik
Hanks pályájának másik fontos állomása a Ryan közlegény megmentése. Steven Spielberg háborús filmje nem a hősiesség dicsőítése, hanem annak bemutatása, milyen ára van az emberi életnek. Miller százados nem legyőzhetetlen katona. Fáradt, fél, hibázik, mégis vállalja a felelősséget embereiért. Hanks játékának ereje éppen ebben a visszafogottságban rejlik.
Hasonlóan emlékezetes Chuck Noland története a Számkivetett-ben. A film nagy részében Hanks szinte egyedül van a vásznon. Nincsenek látványos párbeszédek, nincs folyamatos akció. Csak egy ember, aki megpróbál túlélni. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. A Wilsonnak nevezett röplabda nem egyszerű filmes geg lett, hanem a magány egyik legismertebb szimbóluma. Filmjeiben újra és újra visszatér ugyanaz a gondolat: a tisztesség nem naivitás, hanem döntés. A becsület, az együttérzés és a felelősség nem divatos fogalmak, mégis ezek tartják össze a közösségeket.
Az európai kultúra titkai
A kétezres évek közepén Hanks újabb emlékezetes szereppel bizonyította sokoldalúságát. A Da Vinci-kód Robert Langdon professzoraként egy olyan hőst formált meg, aki nem fegyverrel vagy fizikai erejével győzi le ellenfeleit, hanem tudásával, kíváncsiságával és logikájával. Dan Brown bestsellerének filmes adaptációja világszerte óriási sikert aratott, és újra bebizonyította, hogy Hanks képes a legkülönbözőbb műfajokban is hiteles maradni. Robert Langdon figurája azért vált emlékezetessé, mert a kalandot nem az akció, hanem a gondolkodás, a művészettörténet, a vallási szimbólumok és az európai kultúra titkai mozgatják. Kevés hollywoodi filmsorozat tette ennyire izgalmassá a festmények, katedrálisok és történelmi rejtélyek világát, miközben Hanks visszafogott játéka végig megőrizte a karakter emberi léptékét.
Megérteni próbálta az általa megformált figurákat
Nem véletlen, hogy amikor valódi történelmi személyiségeket kellett megformálni, a rendezők gyakran rá gondoltak. Walt Disneyt, Chesley „Sully” Sullenbergert, Fred Rogerst vagy éppen Elvis Presley menedzserét, Tom Parkert is eljátszotta. Mindegyik alakításában ott volt az a ritka képesség, hogy nem utánozni próbálta a figurákat, hanem megérteni őket.
Közben producerként és rendezőként is jelentős életművet épített. A Az elit alakulat és A Csendes-óceán című sorozatok elkészítésében vállalt szerepével sokat tett azért, hogy a második világháború története új generációk számára is átélhetővé váljon. Filmes érdeklődése mindig túlmutatott a színészeten: történeteket keresett, amelyek emberekről szólnak.
Hollywoodban ritka, hogy valaki évtizedeken át megőrzi hitelességét. Hanksnek ez sikerült. Nem botrányai, hanem munkái miatt szerepel a címlapokon. Pályája során úgy lett világsztár, hogy közben megmaradt annak a színésznek, akinek indult. Szerénysége példamutató. Talán ezért szeretik ennyien. Nem azért, mert minden filmje remekmű. Hanem mert amikor megjelenik a vásznon, a néző szinte ösztönösen bízik benne. Kevés színész tud ilyen kapcsolatot kialakítani a közönséggel.
Hit abban, hogy az emberek képesek megváltozni
Pályájának egyik legszebb késői alakítását Az ember, akit Ottónak hívnak című filmben nyújtotta. Az alkotás érdekessége, hogy, Truman Hanks alakítja Otto fiatalabb énjét. Otto első pillantásra mogorva, zárkózott ember, aki mindenkit távol tart magától, a történet azonban fokozatosan felfedi a veszteségeit és a fájdalmát. Hanks finom, visszafogott játéka megmutatja, hogy a legkeményebbnek tűnő emberek mögött is ott rejtőzhet a szeretet és a törődés iránti vágy. A film egyszerre szól a gyászról, a magányról és a közösség gyógyító erejéről, miközben azt üzeni, hogy egyetlen emberi kapcsolat is képes új értelmet adni az életnek. Nem véletlen, hogy sok kritikus ezt tartja Tom Hanks egyik legérettebb és legemberibb alakításának, amely tökéletesen összegzi mindazt, amit pályája során újra és újra képviselt: az empátiát, a reményt és a hitet abban, hogy az emberek képesek megváltozni.
Hetvenedik születésnapja ezért nem csupán egy kivételes karrier ünnepe. Arra is emlékeztet, hogy a mozi nem mindig a szuperhősökről szól. Néha elég egy ember, aki kedves marad egy kegyetlen világban, aki segít másokon, amikor senki sem figyel, és aki a legnehezebb helyzetekben sem felejti el, mit jelent embernek lenni. Tom Hanks öröksége valószínűleg nem egyetlen filmben vagy szerepben mérhető. Hanem abban a ritka érzésben, amelyet a nézőnek ad: hogy a tisztességnek még mindig van helye a világban. És hogy a legnagyobb hősök sokszor nem azok, akik a leghangosabbak, hanem azok, akik csendben, következetesen teszik a dolgukat.
Ha van kedve, és le akarja mérni tudását, töltse ki kvízünket Tom Hanksről. ITT megtalálja.
Nyitókép: Tom Hanks (Fotó: Facebook)