Hamarosan, május 21-én a mozikban a Star Wars: A mandalóri és Grogu. Nézzük meg, hogy mire számíthatunk a meglévő információk alapján! A történet hivatalos szinopszisa szerint, „a gonosz Birodalom már a múlté, haduraik pedig szétszéledtek a galaxisban. A szárnyait bontogató Új Köztársaság mindent megtesz azért, hogy megvédje mindazt, amiért a lázadók küzdöttek, s felbérelik a legendás mandalóri fejvadászt, Din Djarint és ifjú tanítványát, Grogut.” A film az első új mozis Star Wars-film 2019 óta. Ekkor a Skywalker-saga befejező részét, a Star Wars IX. rész – Skywalker korát láthattuk. Az új film A mandalóri sorozat folytatása, amely állítólag önállóan is megállja a helyét. Jon Favreau rendezte, akit a Vasember 1-2., A séf, az élőszereplős A dzsungel könyve és az úttörő filmkészítési technológiát alkalmazó 2019-es Az oroszlánkirály című filmek rendezőjeként ismerhetünk. A főszerepben visszatér Pedro Pascal. Az elszórt információs morzsák alapján azt lehet még tudni, hogy az egyik fő szál egy eltűnt hutt karakter, Rotta (Jabba fia) körül foroghat. Grogu ereje és fejlődése hangsúlyos lesz: egyszerre tanul Jedi-képességeket és mandalóri harcmodort. Izgalommal várjuk!
Napi jegyzet: Pierce Brosnan jurtájától Adrien Brody bezárkózásáig
Míg Pierce Brosnan, akinek életművéből a legtöbben a 007-es ügynökre, James Bondra emlékeznek, hawaii otthonában, egy jurtában festeget, addig Adrien Brodyról az a hír járja, hogy elzárkózik a külvilágtól, mert egy olyan Broadway-darabra készül, amelyben egy 20 éven át ártatlanul börtönben sínylődő rabot alakít. Brodyról tudjuk, hogy amikor A zongorista című film főszerepére készült, akkor meg éheződiétát tartott. Hát, igen. Még mindig visszaköszön a jó öreg Sztanyiszlavszkij-módszer. Pedig már sokat kritizálták, főleg a belőle kifejlesztett amerikai ún. A módszert (The Method), amelyet Lee Strasberg fejlesztett tovább. Azért kritizálták, mert túlzott megterhelést jelentett a színészek mentális egészségére. De nemcsak nyugaton, keleten is jelen volt: Sztálin személyes támogatásával emelték a 50-es évektől a kelet-európai (így a magyar) és persze a szovjet színészképzés egyedüli követendő és kötelező alapjává. Úgy látszik ebben aztán egység volt a nyugat és a kelet között. Határokon átnyúló. Mindig meglepődöm, amikor azt látom, hogy még mindig itt van velünk. Csak nehogy valakinek eszébe jusson, hogy kötelező legyen újra.
Napi jegyzet: A múzeumok mikor kötik össze a megosztott világot?
Az idei Múzeumok Majálisához kapcsolódó, világszerte megünnepelt múzeumi világnap mottója: „A múzeumok összekötik a megosztott világot”. A zsidó-keresztény kultúrkör értékeinek egy része, a múzeumokban van. Másik részük a könyvtárakban, de most a múzeumokról lesz szó. Hogyan kötik össze a világot? Úgy, hogy a múzeumok kölcsönadják egymásnak a náluk lévő örökséget, így nem kell annyit utazni, ha az ember a közös kincseinkre kíváncsi. Sokan gondolkoztak azon az elmúlt negyed évszázadban, hogyan tudnának megújulni a múzeumok, hogyan tudják visszaszerezni az elveszett látogatókat, és megtartani a még meglévőket. Nyilván egy csomó dolog (múzeumpedagógiai foglalkozásoktól az interaktív kiállításokig) már megvalósult. Nézetem szerint viszont éppen az idézett terület az, ahol sokkal többször kellene kapcsolódniuk a múzeumoknak egymáshoz, sokkal több alkalommal kellene kölcsönadni és kölcsönkérni egymás gyűjteményének egy részét, sokkal többször kellene beszélni adott esetben a szomszédos országok kincseiről. Meg távoli országokéról is. Nemcsak néhány kiemelt, kultikus művész életművének bemutatásakor.
Napi jegyzet: Az írónő vágyálma nem a valóság
Zadie Smith, a kortárs világirodalom egyik legmeghatározóbb alakja, a La Repubblicának adott interjút. Ott azt mondja, hogy olvasónak lenni még mindig menő dolog. Bár azért azt is hozzáteszi, hogy az olvasás soha nem volt tömegtevékenység, de mindig is menő dolog volt, és az is marad. Ahhoz, hogy szavainak súlyát megértsük, tudnunk kell, hogy manapság a fiatalabb és az idősebb generáció más utat választott a világ megismeréséhez. Míg az idősebbek a betűk, addig a fiatalok a képek világában élnek. Tehát másként strukturálódik a gondolkodás. (Nagyon leegyszerűsítve.) Ha megnézi az ember, hogy egy mai fiatal hogyan rendezi a munkahelyi tennivalókat, akkor egy képi rendszert lát, olyan excel-táblázatokkal, amelyekben színek jelölnek szinte mindent, míg az idősebb generációk, inkább szavak köré csoportosítják a napi teendőiket. Zadie Smith arról is beszél, hogy egyre kevésbé szórakoztató a digitális tér, és ez visszavezeti a valódi értékekhez a fiatalokat. Az írónő szerintem a vágyálmáról beszél, a digitális tér sajnos egyre izgalmasabb lesz a fiataloknak. Ettől függetlenül még van esélyünk.
Napi jegyzet: Jó lenne, ha tényleg sikerülne időről időre elmesélni a legfontosabb történeteinket
„Úgy gondolom, hogy a mozi mindig is az ellenállás egyik formája volt, mert történeteket mesélünk el, és a történetekből áll össze egy civilizáció” – mondta Jane Fonda a 79. cannes-i filmfesztivál megnyitóbeszédében. „Ünnepeljük ezért a leleményességet, a szabadságot és az alkotás hevességét” – tette hozzá az amerikai filmsztár. Bevallom igencsak meglepődtem mindezen. Mármint, hogy Cannes-ban mondják mindezt. Hogy az ellenállás egyik formája. A szubjektív véleményem harmincöt évnyi filmmel való foglalkozás után, hogy nagyon kevés olyan pillanat volt a filmtörténetben, amikor egy-egy adott film az ellenállás egyik formája volt. Az esetek döntő többségében a filmek az adott kor problémáira reflektálnak. Jobb esetben elgondolkoztatnak olyan kérdésekről, amelyekről keveset beszélünk (vagy semmit) baráti társaságokban. De azért az ellenállás ennél több. Sokan sokszor akarták a filmművészetet az ellenállás legfőbb bástyájának beállítani, soha nem sült ki belőle jó dolog. De az igaz, hogy vannak olyan történeteink, amelyeket jó lenne időről időre elmesélni. Viszont az is igaz, hogy ezen a téren elég sok a hiányosság. És ez nagyon nagy baj.
Napi jegyzet: Szeretem azokat a rendezvényeket, amelyeknek hagyománya van
Még kicsik voltak a gyerekek, akkor voltunk Muzsikál az erdő rendezvénysorozaton, ezért is örültem nagyon, amikor láttam, hogy idén is lesz. Szeretem azokat a rendezvényeket, amelyeknek hagyománya van, ez is ilyen, 23 éve indult. Május 16-án, szombaton a Nyíri erdőben, a Vackor Vár Erdei Iskolában egész napos családi programok lesznek. A gyerekek többek között kézműves foglalkozásokon, akvarellfestésen, kencekészítésen, fafaragáson és ölbeli játékokon vehetnek részt, emellett a Kecskeméti Vadaskert interaktív állatbemutatóval érkezik, az Illaberek Bábszínház pedig előadással készül. A látogatók megtekinthetik az 1848–49-es múzeum kiállítását, valamint a Muzsikál az erdő 2025-ös fotó- és gyermekrajz-pályázatára érkezett alkotásokból összeállított tárlatot is. Lesz erdei élményséta, a millenniumi hársfakör és a szilfakör pedig ezen a napon szabadtéri rendezvénytérré alakul. Fellépnek a Kecskeméti Szimfonikusok Hollókői Huba vezényletével, Bolba Éva és zenészbarátai, valamint bemutatkoznak a kecskeméti Kodály Iskola növendékei is. A programsorozat vasárnap a Lakitelek-Tőserdőn folytatódik. További részletek az uj.muzsikalazerdo.hu oldalon olvashatók.
Napi jegyzet: Útmutató, hogyan értsük meg a fiatalokat
Megfigyeltem magamon, ahogy teltek múltak az évek (idén éppen 35 éve foglalkozom filmelemzéssel), egyre jobban érdekelnek a legújabb, friss alkotások, mint a mainstream önmagát ismétlő unalma. Épp ezért olvastam örömmel a kulturális hírek között, hogy harminckilenc alkotás mutatkozik be a május 28-án kezdődő Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál magyar versenyprogramjában. Mivel a címek egyelőre nem sokat mondanak, megnéztem, hogy miről szólnak azok a filmek, amelyeket a legfiatalabb korosztály készít. Ezt találtam: az idei fesztivál több alkotása vizsgálja a felnőtté válás és az útkeresés bizonytalanságát, illetve a kortárs kapcsolatok törékenységét, gyakran az elidegenítő városi közeg hátterével. Más filmek hétköznapi helyzetekből kiindulva bontják ki a családi minták, generációs különbségek és az otthonhoz való viszony kérdéseit. A témák között jelen van az egzisztenciális bizonytalanság és az elakadás tapasztalata, valamint a képzelet és a valóság határainak elmosódása is. Kicsit sem csalódtam. Tűpontosnak tűnik ez a leírás. Sokan mondják, az idősebbek nem értik a mai fiatalokat. Lehet, hogy megértenénk őket, ha megnéznénk a filmjeiket?
Napi jegyzet: Kénytelenek leszünk négy gombóccal kérni
Balaton Noir. Így hívják a Balaton fagyija verseny győztesét. Ez a furcsa kis édesség a balatonmáriafürdői Florida fagylaltozóban készül, alapanyaga a csokoládé maláta. Somodi János a megálmodója, aki nem túl meglepő módon sörfőzéssel is foglalkozik. Van még benne szilvaszósz és rum, valamint malátaropogós. A hír hallatán el nem tudtam képzelni, hogy mindebből milyen ízvilág kerekedik ki, ezért rákerestem, hátha tudja valaki. Meglepő módon épp a verseny győztesétől lehetett megtudni, hogy akik kóstolták, mihez hasonlították. Állítólag olyasmi, mint a csokoládés karamell, de vannak, akik szerint a macikávé ízvilága köszön vissza. A versenyen különdíjat kapott a balatonfüredi Kis Bergmann Cukrászda, a gyenesdiási Bringatanya Somogyi Fagylaltműhely és a balatonakarattyai Sissi Fagylaltozó. Érdemes ezeket megjegyezni, mert a borturizmus után itt a fagylaltturizmus, ahol a helyi alapanyagokra, gyümölcsökre épülő egyedi ízvilágú fagylaltok a nyerők. Persze ez nem jelenti azt, hogy a csokoládé, eper, citrom szentháromság megy a levesbe. Inkább azt, hogy kénytelenek leszünk négy gombóccal kérni.
Napi jegyzet: Itt az újságírás legújabb aranykora
Slopnak (angol szó: jelentése silány) nevezik azt a mesterséges intelligencia által készített, alacsony minőségű digitális tartalmat, amely elárasztotta az internetet, a közösségi médiákat, szerintem még a csapból is ez folyik. Ezzel párhuzamosan megjelentek a szakértők, mintha a delphoi jósda hatalmával lennének felruházva, és az újságírás, mint szakma megszűnéséről beszélnek. Pedig még soha nem volt ekkora szükség az újságíróra, mint korunkban. Újra nagy kereslete lett a lényegre törő beszédnek, a hiteles és ellenőrzött információnak, a szakmai fogásokat ismerő, hivatástudattal megáldott mestereknek. Olyanoknak, akik meg tudnak írni egy rendes kritikát, igazán érdekes interjút vagy személyes jegyzetet. Szinte szégyellem leírni: a mesterséges intelligencia nem olvas könyvet, nem néz filmet és nem tud elmenni színházba. Nem hallgat zenét, nem tölt el fél napokat kiállításon vagy árverésen. Szóval óriási hiba volt megszüntetni a sok kulturális magazint. Az olvasók ugyanis megunták a slop tartalmakat, és újra keresik a kultúrát. Ezért hoztuk létre a KultRebelt. Kulturális ellenállást hirdetünk a sloppal szemben.
Napi jegyzet: A hosszú élet titka
A születésnaposok között ott virít Sir David Attenborough, aki tudja, hogyan kell száz évig élni. Miközben hajnalban az ébredező madarak csiripelését hallgattam a reggeli tejeskávém kortyolgatása közben, arra jöttem rá, hogyha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor mi is tudjuk. Mindenki tudja. Nézzük csak meg, hogyan élt a világ egyik leghíresebb természetfilmese! A gyermekkorát kövületek, ásványok és állatok gyűjtésével töltötte. Az egyetemen geológiát és állattant tanult, azt, ami érdekelte. Huszonnégy évesen megházasodott. Feleségével (az asszony haláláig) 47 évig élt együtt. Tisztességgel felneveltek egy fiút és egy lányt. A fiú antropológus, a lány pedagógus lett. Egy kis könyvkiadói kitérő után a BBC-hez került, és miután kitanulta a szakmát, több mint 70 éven át természetfilmeket gyártott. A hobbijának élt. Minden nap úgy kelt fel, hogy tesz valamit az emberiségért, miközben remekül szórakozott. És: kulturáltan szórakoztatva tanított. Ha tehát egy fiatal megkérdezné, mi a hosszú élet titka, itt a válasz: fiatalon a tanulás; házasságban a hűség; családban a gyerekzsivaj; és olyan munka, ami örömmel tölt el.
Hirdetés