Napi jegyzet: Amikor az öreg Rocky halott felesége sírjához bandukol

Napi jegyzet: Amikor az öreg Rocky halott felesége sírjához bandukol

Emlékeznek erre a Rockyból? A világ egy kegyetlen, undok hely. És erre? „Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni. Tűrni kell a pofont és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat.” Ezt tanulta a nemzedékem Sylvester Stallonétól. Bevallom, rongyosra hallgattuk Rocky motivációs monológját, amit fiának mondott. Sajnos sokszor volt rá alkalom, hagy meghallgassa a férfiember. És még manapság is meghallgatjuk. Egyre gyakrabban. De szerintem, titokban, sok lány is így tesz, amikor padlón van. Lányoknak is való, nekik is tud erőt adni. Bár sokan azt mondják, ők inkább azt szeretik, ahogyan mondja. Érzik a férfienergiát. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy a héten ünnepli Stallone a 80. születésnapját. Bevallom, van még egy jelenet, ami szintén beleégett az emlékezetembe. Az elköteleződés és hűség példázata. Amikor az öreg Rocky halott felesége sírjához bandukol, minden nap így tesz, leül egy kis fapadocskára, és felolvassa neki a híreket. És megbeszéli vele. A dolgokat. Meg azt is elmeséli, hogy mik történtek vele azon a napon. Mik foglalkoztatják, milyen döntéseket kell meghoznia. Megbeszéli az élet dolgait. A jelenet mélységét és igazságát csak az idősek értik. De azok nagyon. Isten éltessen, Sly.

Napi jegyzet: A nyár kihagyhatatlan filmje: az Opera!

Napi jegyzet: A nyár kihagyhatatlan filmje: az Opera!

Az idei nyár legnagyobb kulturális dobása a hazai mozikban, egy csodálatos opera-film. Címe is ez: Opera! Július 23-ától látható Magyarországon, de a bemutatója 2025 januárjában volt. Aki operarajongó, annak azért ajánlom, mert újrahallgathatja a kedvenc opera-slágereit, aki pedig kezdő operába járó, annak pedig azért, mert jó alkalom ez arra, hogy megszeresse az operát. A film Orfeusz és Eurüdiké története, de a áriák és zenei aláfestések különböző operákból valók. A jelmezek Dolce & Gabbana tervezések, a díszletek izgalmasan szürreálisak, az áriákat hallva az ember felkiált: Istenem, köszönöm ezt a sok-sok szépséget. Nem viccelek. Amúgy nem a történet izgalmas, hanem a film titkos szerkezete. Az alkotók végigvezetik a nézőt az operatörténeten. Monteverdi az utazás kezdete; Gluck az érzelmi igazság; Mozart, az emberi konfliktus; Bellini a vágy; Verdi a szenvedély és dráma; Puccini az érzelmi tetőpont. Vagyis több évszázad operai hagyománya találkozik egyetlen narratívában. Az eredeti operákban az éneklés meggyőz, elcsábít, megment, átkoz, felszabadít. A filmben emlékezés van. Az áriák a szereplők belső igazságát tárják fel. A zene nem előrevisz, hanem lelki teret nyit. Kihagyhatatlan nyári intellektuális kaland ez a film. Kihagyhatatlan!

Napi jegyzet: Még egy gondolat Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa a Hősök hajnala című táncelőadásáról

Napi jegyzet: Még egy gondolat Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa a Hősök hajnala című táncelőadásáról

Színháztörténeti pillanatot élhetett meg a Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége, mert Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa a Hősök hajnala című táncelőadása minden képzeletet felülmúlt. Gondolataimat az ősbemutatóról a nagyvezető cikkben (színikritika) fejtem ki, itt a napi jegyzetben csak egyetlen dologról írnék nagyon szubjektíven. A darabban felszabaduló női energiákról. Mert bár az előadás vesztes csaták és levert forradalmak történetét mutatja be, mégis ott vannak mindig a nők. Együtt mozognak, mert jól tudják, hogy együtt milyen mértékig képesek megsokszorozni erejüket. Együtt mozognak, mert a nemzeti közösségi lét, a család jelentette minden esetben a túlélést a magyarok számára. Olyan időkben is, amikor inkább csöndben kellett maradni, mert nem volt még itt a harc ideje. Amikor erőt kellett gyűjteni, és a magyar férfiak ereje az asszonyaikból ered. Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa egészen elképesztő képekben állította színpadra a magyar történelem sorsfordító eseményeit. Mégis azok a legmegnyerőbb pillanatok, amikor megjelennek az asszonyok a színen. Néha megzabolázhatatlan boszorkányként, néha a férfiak egyenrangú társaiként, néha pedig feketébe öltözve imádkoznak a kereszt előtt.

Napi jegyzet: Elhunyt Szilágyi Tibor

Napi jegyzet: Elhunyt Szilágyi Tibor

Nekem Szilágyi Tibor négy kedvenc filmszínészem, Sean Connery, Jean Reno, Richard Burton és Walter Matthau magyar hangját jelentette elsősorban. Ha megszólalt mély tónusú jellegzetes hangján, látni se kellett őt, tudtuk, hogy a Szilágyi Tibor beszél. Több mint 150 színházi szerepet játszott el a világirodalom legnagyobb drámai karaktereitől a komédiákig. Első nagy szerepe A makrancos hölgyben Petrucció volt, az egyik legnagyobb Shakespeare-alakítása Sir John Falstaff A windsori víg nőkben, pályájának egyik legelismertebb címszerepe pedig a II. Richard. De imádtuk A vágy villamosában is Stanley Kowalskiként. Legalább 120 filmben és televíziós produkcióban is szerepelt. Emlékszünk rá a Hideg napok Pozdor zászlósaként vagy a Jelbeszéd (munkacíme: A műtét) Turcsányijaként is. Visszafogott, realista stílusú játéka jól illeszkedett a két film dokumentarista hangvételéhez. Sokszor megtalálták a tekintélyszemély szerepek, ahogy a Macskajáték igazgatójaként vagy az Ámbár tanár úr Béni tanár úraként is olyan figurát kanyarított a vászonra, akivel nem akarunk ujjat húzni. A száraz humor, a természetes beszédmód és finom irónia szinte minden szerepében visszaköszönt. Kultikus figura lett az Üvegtigris Oszi bácsija is, pedig kicsit sem ripacskodta el a szerepet. Egész életében visszafogott úriember volt. Így szerettük: polgárként. Isten Önnel, művész úr.

Napi jegyzet: Sok fiatal elhiszi, hogy az olvasás nem menő

Napi jegyzet: Sok fiatal elhiszi, hogy az olvasás nem menő

Egészen érdekes jelenségre lett figyelmes a szerkesztőségünk. A fiatalok olvasásáról szóló vezető cikkünk és a napi jegyzetünk kimagasló olvasottságot ért el. Ráadásul sok hozzászólás, olvasói levél érkezett a szerkesztőségünkbe. Leginkább a középkorú vagy idősebb korosztály fejtette ki a véleményét a Facebook oldalunkon. Egyrészt olvasóink megírták, hogy milyen szép élményekben volt részük, amikor fiatal korukban olvastak, és ez megmaradt egész életükben. Mármint az olvasás szeretete. Másrészt az idősebb korosztály igencsak aggódik. Aggódik a fiatalok miatt, akik egy olyan világban nőnek fel, ahol ez a fajta intellektuális élmény sokkal kevesebbeknek adódik meg, mint korábban. Persze nem azért, mert nem férnek hozzá a könyvekhez, a klasszikusok ma már digitális fájlként ingyen is leölthetők az Országos Széchényi Könyvtár archívumából. Hanem azért, mert sok fiatal elhiszi, hogy az olvasás nem menő. Pedig ez nagyon nincs így. Éppen hogy nem olvasni nem menő, és akik nem olvasnak, azok később sok mindenben lemaradnak társaiktól. Arról már nem is beszélve, hogy lemaradnak azokról a szavakkal szinte nem is elmondható élményekről, amelyekben annak van része, aki regények hőseinek bőrébe bújva képes létezni néhány órán keresztül nap mint nap.

Hirdetés