Már látható a mozikban az Argentin történetek című film, amely 16 darab rövidfilmből áll. Igen, 16 rövidfilmből. Régen a szkeccsfilmek 3-4 történetből álltak, dehát a Sörgyári Cappricció óta tudjuk, hogy eljött a megrövidítés kora. Az eredeti cím is ez, ha jól emlékszem. Szóval itt már csak 5-6 perces rövidfilmeket láthatunk, gyors kis történeteket, de hogy valami összetartsa őket, az alkotók – akik már azért elég régóta dolgoznak együtt, hogy tudják, a legjobb összetartó erővel az ember bír – kitalálták, hogy mindegyik filmecske főszerepét játssza ugyanaz az argentin színész, Guillermo Francella. Hogy a fiatalabbakat is képbe hozzuk, olyan érzés ez, mintha egy napon keresztül csak ugyanannak az embernek a TikTok-videóit látnánk. Néha napszemüveggel, néha ősz hajjal, néha csinosan, néha topisan, de mindig ugyanaz az ember jelenne meg a képernyőn. Aki ráadásul olyan erkölcsi kérdéseket tenne fel nekünk, amelyektől zavarba jövünk. Sőt, amelyeket úgy tudunk tisztességgel megválaszolni, ha némi empátiával beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe. De én – bevallom – nem ezért szeretem ezt a filmet. Hanem azért, mert mindent vizualizál. Bemutat. Nem a szereplők szájába adja, hanem megmutatja az elvont fogalmakat, a filozófiai kérdéseket. És – valljuk be – ez a mozi lényege.
AJÁNLÓ
Olvasson más jegyzetet is. ITT Vagy egy másik filmről napi jegyzetet ITT.
És kövessen be minket a Facebookon. ITT