„Úgy gondolom, hogy a mozi mindig is az ellenállás egyik formája volt, mert történeteket mesélünk el, és a történetekből áll össze egy civilizáció” – mondta Jane Fonda a 79. cannes-i filmfesztivál megnyitóbeszédében. „Ünnepeljük ezért a leleményességet, a szabadságot és az alkotás hevességét” – tette hozzá az amerikai filmsztár. Bevallom igencsak meglepődtem mindezen. Mármint, hogy Cannes-ban mondják mindezt. Hogy az ellenállás egyik formája. A szubjektív véleményem harmincöt évnyi filmmel való foglalkozás után, hogy nagyon kevés olyan pillanat volt a filmtörténetben, amikor egy-egy adott film az ellenállás egyik formája volt. Az esetek döntő többségében a filmek az adott kor problémáira reflektálnak. Jobb esetben elgondolkoztatnak olyan kérdésekről, amelyekről keveset beszélünk (vagy semmit) baráti társaságokban. De azért az ellenállás ennél több. Sokan sokszor akarták a filmművészetet az ellenállás legfőbb bástyájának beállítani, soha nem sült ki belőle jó dolog. De az igaz, hogy vannak olyan történeteink, amelyeket jó lenne időről időre elmesélni. Viszont az is igaz, hogy ezen a téren elég sok a hiányosság. És ez nagyon nagy baj.
Napi jegyzet: Jó lenne, ha tényleg sikerülne időről időre elmesélni a legfontosabb történeteinket
Hirdetés
