Napi jegyzet: Amikor ötszáz citerás magyar szív együtt dobban

A legkisebb lányom az iskolában osztálytársaival koncertet adott. Kicsi volt a terem, sok szülő zsúfolódott egy helyre, és hiába volt kevés a levegő, mégis amikor megszólalt a citera hangja, nemcsak azért töltötte el melegség apai szívemet, mert a legkisebb lányomat láttam egyedül kiállni és bátran citerázni, hanem azért is, mert a citera, ez a vidám hangú magyar hangszer itt van velünk. A Gesta Hungarorum 46. fejezetében található „Et omnes symphonias atque dulces sonos cythararum et fistularum cum omnibus cantibus ioculatorum habebant ante se.” szövegrészben egyértelműen ott van a cythara, vagyis már a honfoglaló magyarság is használta a hangszert, illetve egy ősibb verzióját. Azóta sok minden változott. De ha csak arra gondolunk, hogy a citera pengetésére 40-50 évvel ezelőtt kizárólag kihegyezett szárny- vagy faroktollat használtak, ma meg már csak a szabvány háromszög alakú, közepes keménységű műanyag pengetőt, akkor is láthatjuk, hogy akármerre mehet a világ, a citera itt van velünk. Pengetik az iskolákban, pengetik a kultúrházakban, fesztiválokon, határon innen és túl. És amikor a citera hangja felcsendül, akkor megdobban a magyar szív. Ez a mi hangszerünk. Amióta világ a világ.