Színháztörténeti pillanatot élhetett meg a Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége, mert Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa a Hősök hajnala című táncelőadása minden képzeletet felülmúlt. Gondolataimat az ősbemutatóról a nagyvezető cikkben (színikritika) fejtem ki, itt a napi jegyzetben csak egyetlen dologról írnék nagyon szubjektíven. A darabban felszabaduló női energiákról. Mert bár az előadás vesztes csaták és levert forradalmak történetét mutatja be, mégis ott vannak mindig a nők. Együtt mozognak, mert jól tudják, hogy együtt milyen mértékig képesek megsokszorozni erejüket. Együtt mozognak, mert a nemzeti közösségi lét, a család jelentette minden esetben a túlélést a magyarok számára. Olyan időkben is, amikor inkább csöndben kellett maradni, mert nem volt még itt a harc ideje. Amikor erőt kellett gyűjteni, és a magyar férfiak ereje az asszonyaikból ered. Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa egészen elképesztő képekben állította színpadra a magyar történelem sorsfordító eseményeit. Mégis azok a legmegnyerőbb pillanatok, amikor megjelennek az asszonyok a színen. Néha megzabolázhatatlan boszorkányként, néha a férfiak egyenrangú társaiként, néha pedig feketébe öltözve imádkoznak a kereszt előtt.
Fotó: Oszlányi Gyöngyvér