A Cristian Mungiu Fjord című, Norvégiában játszódó filmnek ítélte az Arany Pálmát a zsűri szombat este a 79. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Ez némileg megnyugtató, hogy képes a franciáknál nyerni olyan film, amelyben a józan ész szembe mer menni a korszellemmel. Mert ebben a filmben a korszellem azt diktálja, hogy egy román családtól, amely kiköltözött a távoli nyugatra, egészen konkrétan Norvégiába, elveszik a gyerekeiket. Csak jobban neveli majd az állam, mint a konzervatív, vallásos szülők, akik bevallják, hogy néha bizony elcsattan egy-egy pofon. Az aktákból kilátni képtelen norvég hatóságot rendesen elkaszálja a film, és arra is felhívja a figyelmet, hogy nem jó az az út, ami felé megy a világ. Az alaposan kidolgozott drámai helyzetekben Cristian Mungiu az együttélés kérdését és a progresszió nevében elkövetett túlkapások problémáját veti fel, és hangsúlyozza a nyugati társadalmak polarizációját, amelyben a kételkedésnek egyre kevésbé van helye. Ahol pedig nincsen kételkedés, ott nincsen demokrácia sem. Én nem is értem, hogyan győzhetett ez a film Cannes-ban, ahol már jó ideje csak azok a filmek nyernek, amelyek kritikus gondolkodásra nevelés helyett a bólogatás kultúráját reklámozzák.
Napi jegyzet: Újra lehet kritikusan gondolkodni Cannes-ban?
Hirdetés
