Napi jegyzet: Amikor az ember lánya az apját tanítgatja kis videók vágására

A kulturális napilapunkhoz kis videók gyártásába kezdtem. A tervek szerint a híreket ilyen modern módon nézhetik majd meg az olvasók. Izgalmas, látványelemekkel tarkított munkáról van szó. És mivel újságíróként nem szoktam vágni, ezért a vágást meg kellett tanulnom. Éjszaka felébredtem, és egy tejeskávé elfogyasztása után ki is találtam, hogyan fog kinézni ez az új kulturális híradó. Megvolt a tartalom, a forma, csupán a vágás okozott fejtörést. Min gondolkozol, apa? – kérdezte a korán reggel felkelő lányom, miközben kakaót ivott és kakaós csigát evett. Mondom neki, hogy próbálom megtanulni a rövid videók vágását. Milyen programmal érdemes, hogyan lehetne a leggyorsabban izgalmas látványelemekkel tarkított professzionális munkát végezni. Kihörpintette a kakaót, megrágcsálta a csigát, majd rám nézett, és azt mondta: gyere, ülj ide mellém! Megmutatom. No, ebből a megmutatomból három órás oktatás lett, de sikerült megtanulnom rendesen vágni. És kapaszkodjanak meg, már régen volt ilyen érdekes délelőttöm. A vágásnak minden pillanatát élveztem. De persze a legjobban azt, hogy a lányommal eltölthettem néhány órát úgy, hogy létrehoztunk valamit közösen. Nem szégyen a tanulás, de amikor az ember konkrétan a lányától tanul meg valamit, az igazán felemelő érzés.