Napi jegyzet: A gyereknap utáni nap

A gyereknap utáni napon el szoktam menni édesanyámhoz a temetőbe. A gyereknap a gyerekeimé, a következő napon viszont mindig arra gondolok, mennyire mulandó ez a gyereklét. Amíg ugyanis él az ember édesanyja, addig, sokszor lehet egy kicsit megfürödni a gyereklét örömeiben. Hogy mást ne mondjak, az ember kedvenc ételei automatikusan elkészülnek, majd az asztalra kerülnek. Csak egy varázsversikét kell elmormolni. „Anyukám, anyukám találd ki, hogy az én nagy kincsem ugyan ki. Ki más is lehetne, ha nem te, ültess hát gyorsan az öledbe.” A szülőknek ugyanis örökre gyerek marad a gyerek. Lehet már nagy cula, lehet komoly állásban, bírhat családfői tekintéllyel, de egy szülőnek a gyermeke akkor is csak gyerek marad. Kedvenc mondatom volt már meglett felnőttként, amikor anyám mondta apámnak, hogy szólj a gyereknek, készen van az ebéd. Lehettem én akárhány éves, gyereknapkor kaptam csokit, meg valami kis zsebpénznek valót. Ezekből mindig könyvet vettem, így lett a gyereklétem finanszírozásából egyre több könyv a polcon. Azt is meg kell vallanom, hogy én nagyon szerettem gyerek lenni. Mármint felnőttként is szerettem, néha lerakni az élet ezernyi terhét, és újra érezni a gyerekkor ízét és illatát.