Napi jegyzet: Nem is lett egyik gyerek se mobilfüggő

Tizennégy éven át újra fontos nekem a gyereknap. A legnagyobb lányom 14 éves, és bizony minden gyereknapkor mentünk valahova. Volt, hogy csak babakoncertre a MÜPÁ-ba, volt, hogy kakaókoncertre, vagy kézműves foglalkozásra, de olyan helyzet is adódott, hogy moziba kellett menni. De ennél vagányabb dolgokat is csináltunk gyereknapon. Nem viccelek, volt, hogy kiállításra mentünk, és pompásan éreztük magunkat, sőt, olyan is volt, hogy kirándulni mentünk, csomagoltunk rántott húsos szendvicset uborkával. Néha kajakoztunk, de még olyan is adódott, hogy strandra mentünk, mert akkora nagy volt a kánikula, hogy semmi más nem jutott az eszünkbe, csak a hideg vizes fürdő. Aztán az is előfordult, hogy bicikliztünk és fagyiztunk, mindig csodáltam, hogy a legkisebbnek a három lány közül milyen sokat kell tekernie, mert kisebb a bicikli, mégis szó nélkül jöttek, nem nyafogtak, program volt, kaland, ha nem is világra szóló, de mi mégis úgy éltük meg mindig. Nekünk soha nem szólt mobilozásról a gyereknap. Nem is lett egyik gyerek sem mobilfüggő. És a komolyzenét se vetik meg, bár kétségtelen, hogy a kocsiban ma már mást hallgatunk. Billie Eilish-t és barátait. Főleg gyereknapon.