Napi jegyzet: Amikor a lányom felolvas Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvéből

Ülünk az autóban korán reggel, megyünk a tánctábor gyülekezőhelyére, közben a középső lányom felolvas Gárdonyi Géza Egri csillagok című művéből. Mindketten álmosak vagyunk, de jó ez a reggeli zsongás, az elképesztő hasonlatok, ahogy Gárdonyi csodálatos szövege kibontakozik. Egyszer csak felkapom a fejem: kinek az álmában jelenik meg Zrínyi Miklós? Bornemissza Gergő álmában, mondja a lányom. Nem mondjuk ki, de értjük, hogy miért. Én azért mégis csak mondom neki: Zrínyi a hősiesség és az önfeláldozás példaképe. Nagyon menő, teszem hozzá, bár nem tudom, hogy jó-e idekavarni a mai szlenget. Cecey Éva édesanyja, Ceceyné pedig azt mondja, hogy tele kell szülni a hazát magyar gyerekekkel. Vagy valami ilyesmit. A nemzet fennmaradásához nemcsak a férfiak hősiessége, de a következő nemzedék felnevelése is szükséges. Mennyire nem volt ördögtől való ez a gondolat akkor még. Hogy nagy és erős nemzet tud majd csak ellenállni a támadásoknak, mert ahogy mondani szoktuk a sokaságra a mai napig: annyian vannak, mint a törökök. Az egri vár ostrománál hússzoros túlerővel álltak szemben a magyarok, és ha nem jön az októberi hideg, a vár rendkívül kitartó védelme is összeomlott volna. De jött, tehát hősies volt az ellenállás, de segítettek az egri csillagok is.