Napi jegyzet: Mire is példa Fekete István életműve?

Olvasom, hogy posztumusz a II. kerület díszpolgára lett Fekete István író. Vezető gazdatisztként ugyanolyan sikeres volt, mint később íróként. Fellendítette a reá bízott birtokot, eredményei országos visszhangot keltettek. Eleinte a Nimród című vadászújságba írt, de amint Csató Kálmán személyében mentorra lelt, fellendült a szépirodalmi munkássága is. Korai regénye volt A koppányi aga testamentuma és a Zsellérek, amely 1939 és 1944 között hét kiadást élt meg. Mindez korának az egyik legnépszerűbb írójává avanzsálta őt. Időközben Budapestre költözött családjával, minisztériumi állást kapott, de a vadászat szeretete továbbra is megmaradt. Gyakran vadászott többek között Kittenberger Kálmánnal, Csathó Kálmánnal, gróf Széchenyi Zsigmonddal és gróf Wass Alberttel. A 40-es években minisztériumi állása megszűnt, a Zselléreket betiltották. Életműve jó példa arra, hogy a legnehezebb években sem szabad feladni. Alkalmi munkákból tartotta el családját, míg 1952 végén tanári állást nem kapott. Innen két év múlva egészségügyi állapota miatt nyugdíjba vonult. Ettől kezdve főállású íróként tevékenykedett, ekkor született a Tüskevár, a Téli berek, a Kele, a Lutra, a Bogáncs és a Hu, illetve önéletrajzi írásai, a Csend és a Ballagó idő.