Mozikban a Momo, amely Michael Ende ifjúsági regényéből készült film. Több iskolában ajánlott vagy kötelező olvasmány a könyv, ezért érdemes egy kicsit gondolkodni róla. A könyv egyértelműen az atomjaira hullott társadalmak kritikáját adja. Arra mutat rá, hogy az a világ, amelyben élünk elveszi tőlünk az időt. Azt az időt, amelyet egymással tölthetnénk. Amelyet a párunkkal, gyerekeinkkel, szeretteinkkel. Ismerjük jól ezt a borzalmas érzést. Amikor azt látja az ember, hogy már az étteremben se bírnak az emberek egy kicsit egyedül lenni a gondolataikkal, az pedig végképp udvariatlanság partnerünkkel szemben, ha nem rá figyelünk, hanem elővesszük a mobilunkat. Vagyis elvesszük egymás idejét. És a magunkét is. Momo története persze mindezt játékosabban, utópisztikusabban, kalandregényesebben mutatja be, de a lényeg az, hogy elveszik az idő. Hogy az idővel gazdálkodni kell. Hogy jusson kapcsolatainkra, kultúrára, olvasásra, sportra, kirándulásra, vagyis feltöltődésre is idő. De arról is szól a könyv, hogy a szeretetre, a beszélgetésekre és a közösen eltöltött pillanatokra mindig érdemes időt szánni. Azt hiszem, hogy megint csak arról van szó, hogy jobb a könyv, mint a film, de ha a filmből érti meg valaki mindezt, az se baj.
AJÁNLÓ
Olvasson napi jegyzetet a Delfin-könyvekről is. ITT