Napi jegyzet: Volt két bohóc: Kapa és Pepe

Volt két bohóc. Kapa és Pepe. A bohócológia szerint van a fehér bohóc, aki okos, szabálykövető, ő egy afféle apafigura, ő testesíti meg a hatalmat, pszichológiai megközelítésben ő a szuperegó. A másik, az augusztó, ő a kissé buta figura, mindig bajba keveredik, ügyetlen is, ő testesíti meg a gyereket, ő a hatalommal szemben álló ember, vagy, ha pszichológia felől nézzük, akkor ő az egó. Amikor őt kinevetjük, magunkat nevetjük ki. Hazánkban a 90-es évek végétől nekünk Kapa, Mucsi Zoltán volt a fehér bohóc és Pepe, Scherer Péter volt az augusztó. A Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című film hozta meg az áttörést Pepe figurájával Scherer Péter életében. A figurákat Hernádi Gyulának köszönhetjük, ahogy a korábbi Jancsó-filmek forgatókönyvírója is ő volt. A Jancsó-Hernádi páros előtte, a diktatúrában metaforikus-stilizált elbeszélést választotta filmjeiben absztrakt megjelenési formában, míg a demokráciában már nem volt erre szükség, ezért jött a hétköznapi, tiszta beszéd, a szókimondás, amire a legmegfelelőbb figurák a bohócok voltak. Ők lettek a kapitalizmus kritikusai. Kapa és Pepe. Szerettük őket, hozzánk nőttek. Volt két bohóc… Kedd óta már csak egy van. Isten Önnel, Pepe!