Napi jegyzet: Bende Katalin: Pliszé 4. rész

A szüleim vettek egy hatalmas napernyőt a budai lakás teraszára. Az ernyő túl nagynak bizonyult, ezért vettek hozzá a Balatonon egy telket. Itt először a napernyő állt, aztán egy sátor, nemsokára egy faház, végül egy ház tele barátokkal. A családunknak volt egy jómódú barátja, János, aki szinte könyörgött, hogy lemehessen a házba, de egyedül. Egy jó baráttól semmit nem tagad meg az ember, János megkapta a ház kulcsait. Egy hét alatt a kb. 32 nm-es kis faház, kibővült egy majdnem ugyanekkora terasszal. Apám barátja építtette ajándékként a korábban Arácson töltött napok emlékére. A telek eredeti tulajdonosa egész életében a hegyen lakott egy fagerendás, hófehér, üvegteraszos házban. Glavák úrnak hívták, a felesége meghalt, akit imádott. Eladott egy részt a földből, hogy legalább nyáron ne legyen egyedül. Volt egy hatalmas pincéje a hegyoldalba vájva, olyan, ami a 40 fokos kánikulában is kiválóan hűtött. Mindent, ami a kis birtokán volt, közösen használhattunk. Észrevettem, hogyha az összegyűjtött esővízben mosok hajat, lágyabb és csillogóbb lesz, mint valaha. Glavák úr kecskéje egész nap egy spárgához kötve legelészett a hegyoldalban. Olyan volt az egész, mint egy mese. Bende Katalin: Pliszé 4. rész (folytatjuk)