Napi jegyzet: Bende Katalin: Pliszé 3. rész

Csopak és Arács határán az Öreghegyen volt a mi kis birtokunk, rajta egy faház. Kerítésünk hátul félkörben az erdő, a lejtős telek alján mandulafák, egy kis keskeny gyalogút, alatta a mező és szőlőtőkék. Szinte a telkünkön vezetett át egy túravonal, így sokan kötöttek ki a kis birtokunk jobb felső sarkában nyaranta. Ültünk a teraszon, alattunk a csodás balatoni panoráma, egyszer csak emberi beszéd hallatszott először távolabbról, aztán egyre közelebbről, mígnem megjelent egy kisebb-nagyobb kiránduló csapat. Apám rendkívül közvetlen és szórakoztató ember volt, így azonnal vendégül látta egy pohár pincehideg borra és egy jó beszélgetésre a kitikkadt kirándulókat. Ők pedig hálás szívvel fogadták a különlegesen finom helyi bort és tátott szájjal csodálták a kilátást. A ház pici volt, nem volt benne vezetékes víz, sőt sokáig villany sem. Szüleim barátai és az én barátnőim mégis várakozólistán voltak. Olyan barátok is, akiknek gyönyörű lakásuk volt az Andrássy úton, vagy a parlament környékén, minden extrával felszerelt nyaralójuk a legfelkapottabb helyeken, és mégis mindenki Arácsra szeretett volna jönni. Talán ez azért volt így, mert nálunk minden olyan furán történt. Bende Katalin: Pliszé 3. rész (folytatjuk)