Napi jegyzet: Gondolatok a legújabb Spielberg-filmről

Mando és Rafa után a Reggeli Kávé talkshow témája Steven Spielberg legújabb filmje lesz. Ez a Napi jegyzet a teljesség igénye nélkül szól az első benyomásokról. És mivel a jegyzetíró filmkritikus, nem tud elmenni amellett, hogy micsoda filmtörténeti tudással rendelkezik Spielberg, milyen finom, mesteremberes mozdulatokkal idézi meg a filmtörténet legjavának néhány fontosabb jelenetét. A film tehát egyrészt stílusgyakorlat, így sok-sok jelenet könnyen magával ragadja az embert. Másrészt viszont, ha ezeket a jeleneteket megpróbáljuk összerakni teljes egésszé, akkor nem áll össze a kép. Ez a film zavaros. Én a magam részéről nem igazán értem Spielberg motivációit. Ha mesét akar csinálni, akkor ennél sokkal kevésbé realista környezet jobban magával ragadja a nézőt, ha viszont olyan filmet, amiről bár tudjuk, hogy mese, de valamiért hitelességre törekszik, valamin szeretne elgondolkodtatni, akkor viszont túlságosan gyermekded az egész. Bár az kétségtelen, hogy Spielberg munkássága a Harmadik típusú találkozásokkal indult, és talán így a pályája vége felé ehhez akar visszatérni, de ez a film keveset mond a témájáról. Sokkal inkább beszél arról az állapotról, milyen egy érzelmi burokban élni aspergeresként. Vagyis ez a film inkább önvallomás, mint sci-fi.