Napi jegyzet: A könyvhét titkos varázsa

Különös izgalom fog el minden évben, amikor kezdődik a könyvhét. Ez az állapot már kamaszkorom óta tart. Ilyenkor ünneplő ruhába öltözik a Vörösmarty tér, és mint egy könyvparadicsomba, lehet menni, válogatni, nézelődni, tervezni, listákat összeírni. Amikor még nagyon fiatal voltam, és csak egy-két könyvet lehetett megvenni a könyvhéten, hiszen kellett a pénz egy csomó más dologra is, akkor listákat állítottam össze a könyvhéten, hogy majd melyik hónapban melyik könyvet fogom megvenni. Majd az év során, a listákon lévő könyveket cserélgettem, hogy mit előbb és mit később, mi lett fontosabb, mi várhat még. Ami stabil megvásárolandó volt a Könyvhéten, az a Szép versek és a Körkép. Emlékszem, édesanyámmal is minden egyes könyvhéten megvettük az adott év verseinek és novelláinak gyűjteményét. Aztán arra is emlékszem, hogy az egyik évben a hőn áhított és frissen megjelent filmtörténet boldog tulajdonosaként lehetett velem madarat fogatni. Ma is emlékszem a nehéz és vaskos könyv illatára. Aztán, ahogy múltak az évek, már nem kellett listákat összeállítani, megvehettem azokat a könyveket, amikhez kedvem szottyant, de mégis megmaradt az izgalom. Meg a vágy, hogy nem kell rögtön minden, jó lesz hónapról hónapra gyűjtögetni.