Napi jegyzet: Clint Eastwood visszavonul, de mi nem térünk le az igaz útról

Már napok óta nézem a hírt, hogy Clint Eastwood visszavonul a filmkészítéstől. Nincsen ebben semmi különös, ha 96 éves az ember, hoz ilyen döntéseket. Sokkal inkább megdöbbentő, hogy ilyen sokáig volt még kedve szólni az emberekhez. Ő ugyanis még ahhoz a generációhoz tartozott, akik a filmjeikkel fontos erkölcsi mondanivalót akartak közölni. Furcsán megváltozott a világ. Ma már ez a fajta közlési vágy mintha elmúlt volna, vagy éppen hogy azok a stabil erkölcsi értékek, amelyekről Clint Eastwood mesélt a filmjeiben relativizálódtak ebben a posztmodern környezetben. Nem olyan fontosak. Clint Eastwood egyébként még annak idején azzal lepte meg a közönséget, hogy nemcsak színészként volt jelen hitelesen a mozivásznon, de rendezőként is odarakta magát. Jobb filmeket rendezett, mint a rendezőóriásnak tartott társai. Mígnem eljött a pillanat, és melléjük ülhetett egy asztalhoz. Idézzük meg egy pillanat erejéig a Nincs bocsánat zárójelenetét. A fegyver besül, de hősünk így is győzedelmeskedik. Visszaállítja a világ rendjét, a western, amely az amerikai mítoszról is szól, nem az a műfaj, amely alkalmas az igazság relativizálására. Ha Clint Eastwoodra gondolok, akkor mindig ez jut az eszembe. A férfiak világa, ahol megvédjük a nőinket és az erkölcsi alapelveinket.