Napi jegyzet: Jaj, úgy élvezem én a strandot!

Most, hogy megnyíltak a csúszdák, és eljött a strandidő, a családok meglátogathatták a strandot. Mi is így tettünk a hosszú hétvégén, és miközben a felnőttek nyugodtan úszhattak, amennyit csak akartak a hideg vizes medencében, addig a gyerekek lecsúszhattak a csúszdán ezerszer. Néha egy kis zavar támadt az erőben, amikor a kisgyerekek ugráltak szinte az ember feje mellett az úszómedencébe, a nagydarab felnőttet meg az úszómesterek szedték ki a csúszdán való lecsúszás után a vízből rosszulléte okán. Ezen én már meg sem lepődöm, ilyen korban élünk, sokan nem tudják mi a megfelelő viselkedés. Viszont azt örömmel vettem tudomásul, hogy újra van élet a Dunán. Emlékszem, apámmal – amint eljött a jó idő – már mentünk is kajakozni, nekem sem telik úgy el nyári szezon, hogy lányaimmal ne eveznénk a Dunán. Szerencsére vannak még kajak-kenu kölcsönzők, sőt, tábor is, ahol a kicsik megtanulhatják, ami elengedhetetlenül fontos a vízi léthez. De az is feltűnt, hogy míg a lányaim sajtos-tejfölös lángost eszegettek, addig nekem nem volt kérdés, hogy sült kolbászt kérjek kenyérrel és mustárral. A sorban állva magamban mosolyogva állapítottam meg, hogy férfiember ezt eszi a strandon. Ahogy apám se evett soha mást.